Pont elég

Mikor L- val leveleztünk a Napló miatt, egyszer azt kérdezte tőlem, jó dolognak tartom- e , ha egy híres ember naplóját kiadják a halála után. Akkor azt mondtam, ez "attól függ". Attól, mi van a naplóban, milyen módon változtat ez az adott ember image- én. Például nekem nem volt jó, mikor Polcz Alainnél arról olvastam, mennyire esendő volt Mészöly Miklós az utolsó éveiben, és mennyire kegyetlen, amíg még fiatal volt. Elolvastam a verseit, és közben láttam magam előtt P.A.- t, ahogy a karácsony estét egyedül tölti, mert Miklós éppen más nőbe "szerelmes". Nem akartam ezt tudni, csak úgy egyszerűen gyönyörködni a verseiben.
Ez azért jutott eszembe, mert most, hogy meghalt Michael Jackson, végre előtérbe került megint a nagysága. A fiaim ismerik a zenéjét (teszek róla, hogy ismerjék), és évek óta látják azt a kálváriát, ami körülötte van. Ők nagyjából már csak annyit tudnak róla, hogy szétszabták az arcát, hogy pedofil(?), eladósodott... botrányok tömegét. Az elmúlt tíz évben egyszer sem hallottak arról, hogy mit tett a könnyűzenéért. Tőlem hallották, de én ugye öreg vagyok már, mondhatok bármit, vagy úgy volt, vagy nem. Nagyfiamnak meséltem arról, hogy tizenegy- két évesen borzongtam a Billy Jean hallatán, mert soha azelőtt olyat még nem hallottam, meg hogy nem hittem el, hogy az valódi, ahogy táncol, mert azt egyszerűen képtelenség úgy megcsinálni. Ilyeneket meséltem néha.
Tegnap teli volt a tévé a Jackoról szóló elemzésekkel, és végre- sok év után- ott is elmondták azokat a méltató szavakat, amelyeket elfelejtettek már egy ideje.
Most aztán nézik a fiúk a videókat, és próbálják a moonwalkot, de azt mondják, hiába... képtelenség megcsinálni. Azt mondják, őrületes tehetség, őrületes kitartás, és munka kell hozzá. Én meg bólogatok nagyokat. Mert példák kellenek, nem igaz? Az mindegy, hogy Mozart, vagy Michael Jackson az, akinek a nevéhez kötik a kitartás és a munka fogalmát, a lényeg, hogy kötni tudják valakihez.
Ezért nem akarok tudni mindent. Nekem pont elég ennyi: