2009. jún. 1.

Az én anyukám

Vázlat:
Hogy szólítom
Külseje: termete, haja, szeme, ruházata
Belső tulajdonságai: természete
Munkája (otthon)
Kívánságom anyukámmal kapcsolatban


Az én anyukám

Szervusztok nyájas és kíváncsi olvasóim! A címhez, és a vázlathoz ragaszkodván először leírom nektek, hogy szólítom. Nem tudom, hogy lehet az, hogy bárki, akit ismerek, úgy szólítja az édesanyját, hogy ANYA. Ezért én kivétel vagyok. Kis barátaim, ez szigorúan bizalmas, úgyhogy ti is úgyszintén kivételek vagytok, mint én. Úgy szólítom, hogy AMI.
Anyukám külseje elég meghökkentő.
Magas termetű, narancs- citromsárga (!) hajú, ami egy félresikerült hajfestés eredménye. A szeme nem tudom, milyen színű. A ruházata nagyon változatos, de én legjobban a CHERRY BOMB feliratút szeretem.
Térjünk rá a belső tulajdonságaira! Anyukám enyhén tisztaság mániás, és erősen humoros. Azt viszont nem annyira szeretem benne, hogy reggelente igen "szeles". Persze ezt ő letagadja, mert "a nők sohasem pukiznak".
Anyukám a ... rendezvényszervező irodánál dolgozik, de a vázlat miatt csak annyit írhatok le, hogy süt- főz (kürtős kalács, beigli, zserbó), mosogat (Cif, Trident, Daisy), és még sok más háztartási munkát végez.
Anyukámmal kapcsolatban az a kívánságom, hogy mindig ilyen maradjon, és fizesse be a számlákat.
Nos, szerintem mindent leírtam, úgyhogy most elköszönök. Viszontlátásra, kis barátaim.

Ez hát Nagyfiam dolgozata... rólam. Jellemző módon, mikor átadta, megjegyezte, hogy semmiképpen nem akart megsérteni, reméli, hogy jól veszem az akadályt.
Jól vettem. De ezt csak az "erős humorosságomnak" köszönheti. Azóta várom, hogy mikor szólít meg az iskolában valaki, hogy megkérdezze, odabent rendben van- e minden. Merthogy a tanárnő körbehordta a dolgozatot, hogy a fásult, és megfáradt idegrendszerű tanártársak is röhöghessenek egyet.
Nos, én azért kiselőadást tartottam neki. Nem, nem a pukiról, hanem inkább a felesleges mondatok halmozásának káros hatásáról, a töltelékszöveg elkerüléséről, szerkesztési, és egyéb fogásokról, amelyek betartásával sokkal színvonalasan tud legközelebb leégetni. Elmondtam, hogy korához képest valóban érdekesen ír, de lehetne ez a dolgozat még sokkal- sokkal jobb is. Azt is elmondtam- sokadszor- hogy azt kell mondani: anyukám szeme színváltós, és akkor nem gondolják azt az emberek, hogy 10 év alatt nem volt képes megfigyelni a hol kék, hol zöld, hol szürke szivárványhártyámat.
Ő erősen figyelt rám, de abban nem vagyok biztos, hogy a tudásom méltányolta, vagy inkább törleszteni akart azért, hogy ily módon kiadott a köznek. Mert az egy dolog persze, hogy a nők nem pukiznak, viszont az sem mindegy, hogy ha valaki megkérdezi a városban: De ki az a Doris?, akkor ne az legyen már a válasz: Hát tudod, az a sárga hajú fingós!

8 megjegyzés:

márta írta...

A fiad elképesztően jól ír és tényleg, adj hálát az égnek, hogy enyhén vagy tisztaságmániás valamint erősen humoros, és nem fordítva.:))
( És még az is a kívánsága, hogy fizesd be a számlákat! :))) Micsoda gyöngyszemek vannak ebben a rövid fogalmazásban!

Névtelen írta...

zseniális!!!!!!!!!!
rozmaring

Andi írta...

Doris, ez nagyon jo! Ezen felbuzdulva en is bemasolom a blogomba a lanyom irasait :).
Andi

a mesélő írta...

Ez a gyerek nyilván rád hasonlít és tudod mit, én első olvasásra nem is úgy értettem a szeleset, aztán már másodszorra igen... :)))

stali írta...

Egész jól ismerlek már titeket...

Morgó malac írta...

A fiadban egy könyvelő érlelődik (fizesd be a számlákat), és én azt érzem az írásából, hogy úgy 40év múlva mikor Doris "kezd idősödni", akkor az ilyen gyerekek biztos ott lesznek ha kell, és hozzák a kaját az éthordóba.Nem tudom hogy csinálod, de jól csinálod ezt a gyereknevelés dolgot.

Angela írta...

Jó fej a srác, tényleg :-)
Amúgy a számlák nyilván onnét jöttek, hogy szegén elég gyakran hallja, hogy takarékoskodni kell, mert be kell fizetni a számlákat. És hogy micsoda gond lesz, ha nem fizetjük be a számlákat... tiszta számlafóbia a családban.
A szelest én is úgy értettem.
Először. És lehet, hogy ő is egyébként, mert amúgy szeret azon élcelődni, hogy szeles vagyok, meg hogy mindig elkések mindenhonnan, és mindent elhagyok, és a szokásos dolgok. Ételes is meglesz szerintem, mert azt is tudja, hogy még enni is elfelejtek, ha valamibe nagyon beletemetkezek. Hm. Ezen is szokott élcelődni :-) Erősen humoros a gyerek.
Hallod, Gabi! Fogalmam sincs, hogy csinálom, jó fejek egyszerűen. Nagy szerencsém van velük.
Andi: Másold csak be a fogalmazásokat! Jó lesz az majd a gyereknek is egyszer, ha olvassa a bejegyzéseid. Az enyémek kedvenc témája, meséje, mikor őróluk mesélek nekik.

cesztina68 írta...

Nekem is tetszett a srác:)
De különösen az az irónia tetszik, ahogyan ezt felraktad és kezelted:) Klassz vagy Doris!

Related Posts with Thumbnails