2009. máj. 24.

Választások

Mr. Darcy építi a tavat. Már a szélét csinálja. Kitalálta, hogy egy méteres fapalló fogja körülvenni, amitől gyönyörű, és praktikus lesz. Közben Bobi tesz- vesz mellette. A kicsi szögel mindenféle maradék léceket, hordja a cuccokat, együtt elmélkednek a lehetséges megoldásokon.
Bobi sokat nőtt mostanában.
Látnivaló, hogy ő is magas, erős felépítésű emberke lesz hamarosan, ezzel együtt pedig az esze is vág, mint a borotva.
Öröm, meglepődés, nem elvárt ajándék, ha azt látjuk, hogy a gyerekeink "helyükön vannak". Mikor várjuk őket, mind arról álmodunk, arra vágyunk, hogy tehetségesek, szépek legyenek, de tudjuk, hogy ez csak részben múlik rajtunk. Ki jön hozzánk, és miért, ebbe nincs beleszólásunk, így hát hálásak lehetünk, ha tényleg megtörténik velünk ez a csoda.

Mr. Darcy szomorú. Volt sokáig három picikénk, aztán volt kettő, és volt egy. Volt Bobi, a "kicsi". Lassan nincs már egy sem. Az ő lábai is megnyúltak, ő is egyre kevésbé függ tőlünk, ősszel iskolába megy, szép lassan felcseperedik. Ezt vártuk, mégis szomorúak vagyunk ettől. Igen, én is, bár leginkább én vagyok, aki úgy döntött, hogy ennyi, és netovább. Mert hogy még a legharmonikusabb, mindent megbeszélünk kapcsolatban is vannak olyan döntések, amiket legvégül a nők hoznak meg. Az, hogy legyen gyerek, vagy hogy ne legyen, legvégül a nő felelőssége.
Tudom, hogy már nem akarok szülni, pelenkázni, élni akarok, dolgozni, és az értelmes, önálló gyerekeimmel társalogni. Felmértem a képességeimet, lehetőségeimet, és így döntöttem ésszel, szívvel. Én, egyedül. Vele... Mégis egyedül. Azért gyakran eszembe jut, hogy ha tehetném, ha beleférne az egy életembe kettő, akkor babáznék még. Igen, én is vágyom, nagyon vágyom arra, hogy lássak egy következő emberkét, hogy mindig legyen mellettem egy picike, akit figyelhetek, kíváncsian leshetem, hogyan alakul nap nap után, mi lesz belőle, milyen emberré formálódik.
Ez csak vágy, álmodozás. Ha valóban itt lenne az az emberke, akkor bizonyára bánkódnék az elveszett szabadságom miatt, a munkám miatt, és aggódnék a jövőnk miatt.
Ebbe az életembe ennyi fér bele, ezt el kell fogadni. Már ez is több, mint amennyi juthatna akár... Nem kaphatok meg mindent, nem próbálhatok ki mindent, nem lehetek egyszerre minden. Nem lehet.
Választani kell.

4 megjegyzés:

enigma írta...

és néha fönt választanak...vagy mindig?...ehhh...

Banyuc írta...

Igen, néha fönt és pont minket :)

Banyuc írta...

Képzeld Doris meg mertem írni, most :) Jó érzés.

Gyulai Gabi írta...

Imádom az írásaidat Doris, ilyen bölcsen csak jól lehet választani.

Related Posts with Thumbnails