2009. ápr. 29.

Szülinapos

- És velem volt a legrosszabb?
- Nem, nem mondanám, hogy rossz volt. Nehéz volt.
- Igen, mert elakadtam.
- Nagyon féltettelek.
...
- Még most kezdődött?
- Ááá nem, már egész éjjel tartott. Most valahol félidőben voltunk.
- Úristen! Hát nem is aludtál?
- Nem, nem aludtam. Majd este felé lesz, hogy megszülettél. Utána aludtam.
- Hogy volt az? Tudom, hogy már mondtad, de olyan jó hallani.
- Úgy volt, hogy sokat szenvedtük, mert elakadtál. Hiába küszködtünk, nem engedett a zsinór. Végül sok- sok óra múlva azt mondta a doktor néni, hogy már veszélyben vagy, mert nincs levegőd, és az erőd is elfogyott. Akkor én felálltam, és minden erőmet összeszedtem. Te is összeszedted minden erődet, és nagyon figyeltünk egymásra, és akkor sikerült átjutnod.
- Igen, azzal a lávapiros fejemmel... Sajnálom, hogy annyit szenvedtél.
- Nem számít egyáltalán. Megérte minden perc, amit érted szenvedtem. Éppen nyolc éve.

4 megjegyzés:

a mesélő írta...

Már megint, Doris ne csináld! szip - szip ... :(
Boldog szülinapot Ákos!

Névtelen írta...

Okoska, a kis bosszúálló.

eborbath írta...

Mama kérlek meséld el nekem :)
Nicsak Doris blogspoton... Gratulálok hozzá - szép lett! (igen, csak most fedeztelek fel -újra -...sajnálom.)

Angela írta...

Banyuc: Igen érzékeny nő vagy te, Banyuc. Csak így szíre- szóra bőgni... ah, mintha magamat látnám. Ja, a minap Ákosnak tanítottam az anyáknapi verset, és úgy elérzékenyültem, hogy sírtam erősen. A gyerek meg kikapta a kezemből: Juj, anya, juj, hát ennyire szép? Inkább el is viszem.

stali: :-)

eborbath: Igen, egy ideje itt nyomom. Tetszik ez az oldal, egyáltalán nem bántam meg a költözést.

Related Posts with Thumbnails