A világ felfordult körülöttem, illetve elvágódtam a világtól. Az autóm kulcsa elhagyott, a pótkulcs immoja időközben tönkrement. Vontatva értem haza, most próbálok intézkedni, mert ugye nem lehet olyan munkát kocsi nélkül végezni, amit csak kocsival lehet végezni. Tegnap még azt gondoltam, ez a része nem olyan nagy baj, van internet, telefon, majd itthonról rendezek mindent pár napig. Nagyfiamnak úgysem árt egy kis együttlét. Támad a kamaszság ezredik hulláma. Fel van fordulva a lelke, nem tud beszélni, nem tud felelni sem, hiába tanul. Ezeken felül szétveti az ideg, és rosszul alszik. Szóval gondoltam, jobb is egy kis nyugi, és nem futkosás. Aztán reggel kiderült az is, hogy internet sincs. Hoppáré. Még az ő általa, titokban gyártott őrületes számlák közül hiányzik egy, úgyhogy pikkpakk le vagyok tiltva.
Kicsit (nagyon) megkötözve érzem magam, s ettől pánikrohamot is kapok nyilván két percen belül, ha azonnal fel nem pattanok, és nem lódulok neki a jeges szélnek a biciklimmel.
Gyűlölöm a korlátokat, gyűlölöm, ha nem tehetem azt, amit akarok, gyűlölöm, ha a lehetőségeim behatároltak. Ezért aztán, mikor túlságosan kitágítom a teret magam körül, rendszeresen korlátokat kapok, hogy megtanuljam kezelni őket. (Legalábbis bízom benne, hogy a tanulás miatt, és nem a kib**ás miatt van ez így).
És én tanulok.
Már tudok fegyelmezett lenni.
Az írásaimat gyűjtöm, aztán pár nap múlva majd zúdítom őket rátok. Mert azért ha sikerül kívülre helyezkednem... Ha sikerül a másik oldalról látnom mindazt, ami történik velem, akkor egészen mulatságos, és érdekes az élet. Mondhatni, jellemző. Várom kreatív producerek jelentkezését a megfilmesítés jogáért. Az összeg, amit kérek érte, egészen "elenyésző". Éppen fedezi két beimmoralizált Daewoo kulcs árát.
7 megjegyzés:
Áhhh én is ilyen vagyok, de ez hagyján, a gyerekeim is, mind a három! Nem bírják a korlátokat ... Pedig anélkül nevelni, gondolhatod :)
Hé, Doris, miért írtad át a Holden Caulfieldet Salingerre?
Az írásokat meg csak zúdítsad.
A korlátokat pedig én se szeretem, de amíg ki tudom őket kerülgetni, addig egész türelmesen viselem. A teljes tehetetlenség az, amitől viszont azonnal hülyét kapok, olyankor egyik pillanatról a másikra összeomlik bennem az ideg, és elkezdek hisztizni.
Hahó, ha beenged, akkor látni fogod, hogy nézlek!
Stali vagyok, és töretlen az érdeklődésem.
Üdv néktek. Szia stali, máskor írj nevet is :-)
Imre: A Zabhegyező Caulfieldja mondja ezt. Ezért írtam először őt. Aztán rájöttem, hogy mindaz, amit Holden mond, azt tulképpen Salinger mondja.
Doris: Na pont ez az, amit így nem jelentenék ki. Persze, mindent, amit Holden mond, Salinger talált ki és írt le, de azért mégis két külön személy. Jelen esetben ugyan nincs igazán jelentősége a különbségnek, de az írók néha adnak olyasmiket is a szereplőik szájába, amit saját véleményként aligha vállalnának.
Én is nehezen viselem.
Van aki azt mondja, hogy törődjek bele. Üljek csak a négy fal között, és elégedjek meg azzal, hogy egy gyerek anyja lehetek.
De nekem ez nem megy, és feszegetem a korlátaimat, döntögetem a négy falat, én több, más is akarok lenni.
De bizonyára rengeteg dolog történik így, ahogy van, hogy megtanítsanak a korlátaim között boldogulni.
Talán, hogy ne follyon szét haszontalanul a sok energia, hanem a falak között koncentrálódva tényleg létrehozzon valamit?
Megjegyzés küldése