- Áh, nem neki való ez az iskola...- Márpedig ez van... De nincs igazad. Ákos rettentően okos gyerek. Ügyes, és okos. Neki való az iskola, csak a figyelmével van gond. De most megy az olvasási versenyre.
- Igen, nagyon örül neki. Meg ha lenne valami mesemondó, az is olyan jó lenne. Imád szerepelni.
- Nnna, akkor mondom is neked, hogy lesz most eeegy...pöpöpöpö... várjál, keresem... április 22- én lesz egy mesemondó, ahová egyetlen gyerek mehet az iskolából. Akkor menjen ő! De komolyan vegyétek légy szives, mert itt tényleg nagy a tét (ez most inkább nekem szólt)!
Mindjárt adok néhány mesét. Itt vannak a dossziéban. Ezek olyanok, amiket nem ismernek, nem szoktak mondani. Valami jó vicceset keresünk, az illik Ákoshoz.
Kutat, keresgél, matat, majd megáll, és rám néz:
- Te! Ugye Ákos nem gondolja, hogy azért nyaggatom sokat, mert nem szeretem?
- Hát... de. Gyakran gondolja. De akkor is azt gondolja, ha én megdorgálom. Neki a dorgálás az nemszeretést jelent.
- De ez nem igaz, hogy nem szeretem! Ez nem igaz, érted?! Én nagyon szeretem Ákost.
- Érzem, és szoktam is neki mondani. Tudom, hogy szeretitek.
- De tudja ő is. Tudnia kell. Ha nem szeretném, akkor közönyös lennék vele, de én azt akarom, hogy jobb tudjon lenni, hogy fejlődjön, mert tehetséges, érted?
És most olyan szívesen megölelném.
3 megjegyzés:
Ez egy grátisz post a munkahelyemről. Most úgy teszek, mint aki hivatalos leveleket írkál. Net továbbra sincs.
És ez egy nagyon hivatalos és fontos bejegyzés elvégre a Ákos jövőjéről is szól:) Mi lehetne ennél fontosabb?
Igen, és rettentően büszke. Vigyorog, és mondogatja: Nahát, micsoda dicsőség! Micsoda felelősség! Én leszek a legjobb, ez már biztos. Majd én megmutatom nekik!
Megjegyzés küldése