Az egész a macskával kezdődött. Cipő behurcolta a bolhákat, és azok kiéhezve a tél után, azonnal megtámadták Nagyfiamat. Egyetlen éjszaka alatt belakmároztak belőle, számtalan piros pettyet hagyva maguk után. A gyerek a lábszárán talált egy jellegzetesen kígyómarásnak tűnő kettős pontot, és mókából mesélt a többieknek. A története úgy szólt, hogy március 15- ét egy erdőben töltöttük, ahol őt megmarta egy vipera. Meg is mutatta: Itt van, tessék! Nézzétek meg a fogai nyomát!Hős lett azonnal, csodájára jártak az osztálytársai, aztán a dolog ahogy jött, úgy múlt el. Néhány nap múlva viszont egy idegen fiú odament hozzá az iskolában, és kezet fogott vele. Aztán egy másik gratulált neki, hogy túlélte a balesetet. Ma pedig az oviban egy anyuka kérte, hogy meséljem el, mi történt pontosan a fiammal, mert az ő kirándulásuk elmarad emiatt a baleset miatt. A tanárnő hallotta, hogy Fiamat megmarta egy kígyó ott, abban az erdőben, és a mentők szirénázva vitték neki az ellenszert, hogy megmentsék az életét. Ez utóbbi már népmese, ilyet nem mondott a gyerek.
A vicces ebben az, hogy Fiam már másnap elmondta a többieknek, hogy ez csak egy tréfa volt, dehogy marta őt meg bármi is, viszont EZT már senki nem hitte el neki. A mai napig azt gondolják, hogy valóban túlélte egy vipera harapását.
Lám, így születnek a hősök!
Hozzáteszem, a gyerekeim jelentős tényezők a város életében. Mikor tavaly Picike elszökött az oviból, központilag zárható, bekamerázott kapukat szereltek fel. Ez az összes gyerek biztonságát szolgálja, tehát volt értelme az akciójának. Mostantól pedig senki nem megy kirándulni a Nyíri erdőbe. Ennek nincs ugyan értelme, de kitűnően példázza a városban működő információ áramlást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése