2009. márc. 29.

Ismeretszerző

Szakmai utazáson voltam. A Skanzen átalakításban van, így oda nem jutottunk be, az Állatkertnél kilóméteres sor állt, amit nem akartunk kivárni. A Sziklakórházban Atibi szerint komolytalanul kezelik az ügyeket, mert túl fiatalok az idegenvezetők, és csíkos sálban, vagy rózsaszín tornacipőben mászkálnak a viaszból készült haldoklók között. Szerinte ez lesüllyeszti a hely szellemét. Szerintem meg sokkal lelkesebbek, és készségesebbek, mint a Labirintusban, ahol csak idegenvezetővel lehet végigmenni, és fél óránál többet nem is tölthetsz ott. Viszont mi beszöktünk, és egy órát bolyongtunk a sötétben, ez így sokkal élvezetesebb volt.
Én azért másképp gondolom ezt a komolyságot. Mert ha én bemegyek egy iskolába a csíkos sálamban, és egy tanár erről ítél meg, akkor az egy hülye szerintem. Erre nem mondott többet Atibi, biztos, mert nem akart hülyének mutatkozni, pedig szerintem ő is furcsállja a sálamat. Mégis fölvett dolgozni. Becsaptam amúgy, mert az interjún nem is volt semmi "komolytalan" rajtam, most meg már úgyis mindegy. Ő pedig túl fiatal, nem is értem, miért dologozok egy huszonéves fiúval.
Amíg a GPS- nek köszönhetően kilátástalanul bolyongtunk a városban, addig békésen beszélgettünk, a Labirintusban borzongva tapogattuk a falakat (szerencsére nem jöttünk rá, hogy az útvonal mentén egy műanyag huzalba kapaszkodva 5 perc alatt ki lehet jutni a vaksötétből), aztán a Pál- völgyi barlang deformált répa alakú "Hófehérkéjén" már csak röhögtünk. Atibi akkor borult ki, mikor egy rakás kőből összecsöpögött tehénsz*rra rezignált hangon azt mondta az idegenvezető: És íme, a rokokó ruhába öltözött hölgy! Akkor felhúzott szemöldökkel rám nézett, én pedig halkan súgtam neki: Fantáziát, barátom, egy kis fantáziát leszel szíves!

Épültünk, okosodtunk. Arra mindenképpen jó volt a nap, hogy elkezdtem iszonyúan izgulni az előttem álló két hónapot illetően. Kíváncsian várom, mikor milyen nehézség fog elém gördülni a kirándulásokon, és hogyan fogom megoldani őket.
Könnyedén, ha lehet, csak könnyedén.
Elapadhatatlan nevetést, ha lehet.
Komoly(talan)ságot, ha lehet.
Úgy sokkal könnyebb.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails