2010. júl. 7.

Torma

Épp a minden vakáció idején aktuálissá váló " szar anya vagyok, nem törődöm eleget a fiúkkal" gödröm mélyén tespedeztem, mikor Ákos lelkesen fejtegetni kezdte, milyen nagyszerű szülőnek tart. Sőt, szerinte napról napra jobbá válok. Egyre kedvesebbé.
Gyorsan gondoljuk csak végig!... Legalább 24 órája nem tartottam hegyi beszédet, nem büntettem meg senkit, és a hangom sem emeltem meg. Most meg este fél nyolc van, és én kürtős kalácsot sütök parázson, üvöltő szélben. Nem rossz, tényleg. Nem könnyű ezt a percet itt űberelni. Azért eszembe jutott anyám szavajárása: Olyan vagy, mint a tormába esett kukac... azt hiszed, nincs annál jobb, mint amit látsz. Igaz, ő a szerelmi ügyeimre használta mindig ezt a szellemes kis megjegyzést, és igaz, évekig nem is értettem, mit akar jelenteni... bár az is igaz, hogy én aztán nem voltam tormába esett kukac. Inkább egyedül, mint valami rosszban... Őőő, inkább egyedül.
Na, szóval, szegény kicsikém a tormába esett kukac. Addig jó nekem, míg ilyen keveset lát a világból. Amíg nem tudja, hogy tormát ízleget, még ha nem is a legcsípősebb fajtát.

Hanem azért van abban valami morbid, és vicces, ahogy a szomszédom ordít kamaszodó fiával: A kurva anyádat! Önmagát illeti ezzel a beszédes jelzővel- talán nem is alaptalanul. Vajon az ő gyereke is szájba vágja majd azt, aki az édesanyját pocskondiázza, ahogy ezt az én fiam teszi, mikor rólam beszélnek csúnyán egy- egy veszekedés során?

1 megjegyzés:

Banyuc írta...

Elteszem magamnak anyukád gondolatát!
A fiaid pedig nem hiszem, hogy tormában lennének, inkább a szomszéd gyereke ...

Related Posts with Thumbnails