2010. jún. 27.

Csak a teste

Egyik pillanatban úgy képzelem, hogy jók lettek a bizonyítványok, másik pillanatban meg gyengének látom őket. Mert attól függően, milyen helyzetben vagyunk, a négyes számíthat remeknek, vagy éppen förtelmesnek.
Mikor B. matek hármasával szembesültem, először letörtem, aztán dacos lettem, mivel 3.8 - ra kapott közepest, így azt gondoltam, inkább négyes az, csak elírták. A kiosztón viszont rájöttem, hogy az osztályukban van vagy tíz kitűnő, amihez képest az ő átlaga már csak a középmezőnyre elegendő.
Ő, aki mindig az elsők között volt, most idáig jutott! Hm. Lehet, hogy tanulni kellett volna?
Nem volt időm ezen bosszankodni. Volt még két négyes bizonyítvány emellett, amivel törődnöm kellett. Meg ott volt a fölvételi a kicsiknek. Ami nem sikerült. Tudás miatt, vagy sem, ez rejtély. Vannak ezzel kapcsolatban kételyeim azok után, hogy milyen botrányt csináltak a szülők az iskolában, mely ügyet az SZMK- val kapcsolt össze az igazgatóság. Mely SZMK- nak én voltam a vezetője. Én, aki nem botrányolt, sőt végig a korrekt megoldásra próbáltam a társaságot sarkallni. Igazság ez? Dehogy az.
Nem szeretem, ha a nevem piszkos ügyekbe keverik. Nem szeretem, ha gondolkodnom kell azon, hogy a gyerekeim bejutása- vagy nem bejutása- összefügg- e ezekkel a piszkos ügyekkel.
A tiszta ügyeket szeretem.
Amúgy meg már nem számít ez sem, mert Doris megszokta az örökös újratervezést, és ráadásul olyan, mint egy igazi véreb: SOHA NEM ADJA FÖL. Nem az iskolában tanulta ezt, hanem az életben. Nem lehet feladni, mert akkor hirtelen eltűnünk- ezt tanulta itt kint. Aki feladja, az nincs többé.
Szóval D. megrázta magát, és egyetlen nap alatt lerendezte a gyerekei sorsát, így most ők is egy szintén jóhírű, patinás iskolába fognak járni ott, Kecskeméten, ráadásul kettő percre az irodától, ahol D. dolgozik. És ez itt a lényeg. Együtt mennek, együtt jönnek, és ez az eszeveszett futkosás, ami az elmúlt tanévben volt, az végre megszűnik. Ebben a fényben nem is olyan rossz ez a két négyes bizonyítvány, hisz elvileg nem is vagyunk körzet, sőt nem is vagyunk városi lakosok, mégis fogadják őket, és örömmel. Na jó, na, jó, vagy hat osztály kirándult velünk onnét, ismernek jól, de tudod, mit? Ha ezért, akkor ezért. Tojok rá, ha ezért. Ez legalább kompenzál a másik oldal igazságtalan megkülönböztetéséért. Jól csinálom ezt, jól bánok a srácokkal, és csodás kirándulásokat adok nekik, ezért pedig járhat nekem ennyi bónusz. Tiszta ügy? Nem, viszont ez mossa tisztára a másikat itt a lelkemben.

Rettentő idegi állapotban indultunk Egerbe, és Szilvásváradra, ahol egy művészeti iskola 40 táborozójának csináltam két napos kalandot. Rettentő azt jelenti, hogy le voltam gyöngülve. Folyamatosan fojtogatott sok-sok lenyelt könnycsepp, akik csak arra vártak, hogy valahogy kijöhessenek.
Ez az egri a legkedvesebb kirándulásom, mert ebben aztán minden van, ami a gyerekeket megfogja. Keresés, rejtélyek, alkotás, zenélés, romantika.
Mivel itt a vakáció, végre a fiúk is eljöhettek velem. Tanulni. Néha azt gondolom, egy ilyen kiránduláson többet tanulnak, mint bent az iskolában. Pedig én nem is osztok nekik bizonyítványt. Ad az élet.

A legjobb az volt, mikor éjszakai túrára mentünk. Az ég halványan fénylett, így csak fáklyákat vittünk magunkkal. Sétáltunk fel a hegyre halkan beszélgetve, mikor megszólalt a Négy évszak. Kezdte az Ősz, majd szépen sorban minden részt hallottunk. El tudod ezt képzelni, ahogy a félhomályban ballagsz az erdőben, és Vivaldit hallgatsz? Szerintem mindenki azt gondolja, hogy ezeket a történeteket csak úgy kitalálom. Pedig nem. Szilvásváradon 26- án egy lovasfesztivál volt, és annak a próbája ment a falu szélén ezen az éjszakán. Mikor leértünk a hegyről, akkor tudtuk meg, hogy a hegedű szólókat Mága Zoltán egy lovaskocsin állva játszotta.

Másnap az egri várban, kiérve a kazamatából éppen  Gárdonyi Géza sírjánál bukkantunk fel. "Csak a teste"- ez van a keresztre írva. Leültünk a lépcsőre, elő gitárt, és Egör vár summáját, amit még előző este tanultunk meg, ott elénekeltük. Zengett a vár foka, ahogy az a sok gyerek együtt énekelt. Csak én álltam ki néha, mert elcsuklott a hangom. Persze, gyenge vagyok. Vivaldi is könnyeket csalt a szemembe, és attól is meghatódom, ha érzem Gárdonyi lelkét, amint hálásan körülfon. Talán mert- e remélni, hogy egyszer majd szeretett vára lépcsőjén új idők gyermekei énekelnek Tinódi dalt?
Remélhetem- e, hogy ezek a gyerekek majd felnőttként eljönnek Egerbe, és ott dúdolgatnak az ő gyerekeik fülébe néhány foszlányt a vár summájából? Mind ebben bízunk. Hogy nyomokat hagyhatunk mások lelkében. Szeretnénk, hogy az úton, amin járnak, kis kavics legyünk, amit felemelnek, zsebre raknak, és magukkal visznek. Vagy inkább szomjat oltó patak legyünk, híd, menedék, árnyat adó fa, útjelző tábla. Valami, ami sok év múlva halvány emlékként megborzongatja őket. Ezt szeretnénk. Hogy a sírunkra elég legyen annyit felvésni: Csak a teste.

10 megjegyzés:

csakBea írta...

Meghatottál.

enigma írta...

köszönöm, Doris....

a mesélő írta...

Én is.
Egyébként én nem szerettem már az elejétől és a leírtak alapján meg főleg nem, B. iskoláját és az ilyen túlságosan is elit iskolákat sem. Valahogy deformált lelkű gyerekeket nevelnek és nem őszinték a nevelési elveikben sem.
Jobb a kicsiknek nem ott ...

Ismerek 7 éves gyereket, aki miután az anyja egy évig lobbizott, hogy felvegyék egy szegedi elitbe, szó szerint a mellét verve, lenézően nyilatkozott az én helyi iskolás boldog kis elsősömnek, hogy ő hova jár és hogy hát az mennyivel jobb iskola. És olyat is, aki onnan a rosszabb jegyei miatt csak nagyon nehezen került a következő elitbe tovább és emiatt majdnem öngyilkos lett, mert a többi iskola mind szar és ő csakis ott akar "tanulni" ( kibulizták neki ...)- egót fejleszteni.

ivan írta...

Mindent, ami körülötted zajlik, összefüggésekben kell nézni.A gyermekeinkel kapcsolatban a tulajdonságukat és értéküket nem a "külső" személyek határozzák meg, hanem a nem elfogult, tárgyilagosan értékelő szűlő.Ahogy blogod alapján megismertelek, nyugodtan támaszkodhatsz saját magad értékitéletére, mivel senki más nem ismerheti jobban gyermekét mint a szülő. A "külső" jelzéseket figyelembe lehet venni, de szelektálni kell, hogy melyik a valós és melyik a látszólagos és aszerint kell a lépéseket irányítani.Ezeket a gondolatokat nem tanácsként írtam le ,hanem már a megélt események tanúságai bizonyitották.

Kata írta...

Honnan van ennyi energiád? Bámulatos. És az is, hogy micsoda kis ajándékokat kaptok! Vivaldi az éjszakában... :)

Sziltó írta...

Hogy lehet csatlakozni ezekhez a túrákhoz???

Angela írta...

szilto: Keresni kellene egy jó szállást, és el lehetne menni pár napra, akinek van kedve. Most ezen gondolkodom, és keresgélek is. Az a gond egyelőre, hogy akik a mi szállásainkat szokták biztosítani a Dunakanyarban, azok nyáron csak külföldieket fogadnak, úgyhogy ők nem tudnak házat adni. Én szívesen elmennék így társasággal, és még akár a programokat is megcsinálhatnánk.

Sziltó írta...

Egy hosszú 7vége nekem is beleférne, sokkal több nem nagyon :( De szívesen csatlakoznánk, ha lenne ilyen kirándulós társaságos dolog!

a mesélő írta...

Nekem megvan a Bihari kapcsolatom, lakókocsis szállás, nomád élet, de szenzációs túrákkal és a hely gyönyörűséges!

Angela írta...

Banyuc: Milyen Bihari kapcsolat?

Sziltó: Nyomozunk.Augusztusban talán össze is jöhetne valahol.

Related Posts with Thumbnails