2010. febr. 15.

Kábulat

Mondtam már, hogy nem jól tűröm a fájdalmat? Neeem? Biztos azért, mert valójában állati jól bírom a fájdalmat. Mondhatni, egy terminátor vagyok, kivéve, ha a fájdalom nyaktól fölfelé próbálkozik. Fog, és fej... ez a kettő képes rá, hogy bármit (úgy, mint BÁRMIT) megtegyek, hogy szabaduljak tőle. Aztán mikor a saját, pompásra sikerült, tűzforró borsólevesem dobálom magamba egy egyszerű vasárnapon... na, akkor tesz próbára a FÁJDALOM. Mintha kés, vagy tű szúródna be a fognyaknál, aztán erre a hegyes tűre szépen felcsavarnák az agyamat, és húznák kifelé belőlem (ah, tiszta horror!). Már omlok össze, kapkodok a levegő után, izzad a tenyerem. Eltámolygok a gyógyszeres dobozig, túrok, kutatok, valami kell, de most azonnal. Megvan a tabletta, és be, és le, és már csak pár perc, amit ki kell bírni. Lélegezzünk addig is pont úgy, mint mikor szültem, olyan egyenletesen. Az ment hang nélkül, pedig fájt nagyon, most viszont ordítok rögtön, nem bírom, nem bírom, kell még gyógyszer, mielőtt kinyúvadok (ott, fejben). 
Hiába: Nyaktól fölfelé sosem voltam fegyelmezett. Most sem. Estig megettem egy egész levél fájdalomcsillapítót, és mondhatom, kellemesen betéptem tőle. 8- kor már vihogtam, 9 óra táján viszont izzadni és remegni kezdett a kezem. A fájdalom azonban kevéssé lankadt. 
Kipattantam az ágyból (ma korán akartam feküdni), és vadul öltözni kezdtem:
- Úristen! Rosszul vagyok! Megmérgeződtem! Azonnal indulok gyomormosásra.
Mr. Darcy elhűlten nézett rám. Nemigen tudta, hogy ez most komoly, vagy némileg túlzom magamat, így azt javasolta, hogy talán hányjak egyet, az csak jót tehet. Én meg mint a hülye, ki a vécébe, gondolva, hogy ez remek ötlet (ebből is látszik, hogy módosult volt a tudatállapotom). Eszembe sem jutott, hogy soha életemben nem tudtam így, ledugott ujjal megszabadulni a problémáimtól. Nem, mert amúgy meg undorodok a hányástól, félek is tőle gyerekkorom óta. Most viszont könnyedén toltam le a kezemet, ám nem értem el vele semmit, hacsak azt nem tekintjük eredménynek, hogy a körmömmel végighasítottam a nyelőcsövemet. 
Jaj, jaj, nem jön semmi, mégis orvoshoz kell menni! De milyen jó is az a telefon! Mr. D.- még mindig kétségek közt hányódva- felhívta az ügyeletet:
- Ez meg az vagyok. Az a probléma, hogy a feleségem bevett egy csomó gyógyszert.
-...
- Egy levéllel... Ja! Fájdalomcsillapítót. Fáj a foga, azért... Mennyit ettél?
És itt kérdések tömegét tolmácsolta felém, amikre én pontosan válaszoltam (miközben intenzíven  haldokoltam többek közt a felszántott nyelőcsövemben dúló másodlagos fájdalom miatt- az első még mindig a fogamban nyilallott), végül megtudtam, hogy megnyugodhatok, algopyrintől még senki nem dobta fel a talpát. Legalábbis nem egyetlen délután alatt. Feküdjek le, aludjam ki magam, nincsen gyógyszermérgezésem- így szólt az orvosi utasítás. Rögtön jobban is lettem a megnyugvástól, és eddigre talán a tabletták is hatni kezdtek. A fájdalom szép lassan megszűnt, s el bírtam aludni. Álmomban Amerikában jártam egy jazzklubban. A pult szélén találtam egy vastagon kitömött  bukszát, amit rám nem jellemző módon galádul a táskámba csempésztem, majd az utcára osontam vele. Igyekeztem nem rohanni, s közben arról képzelődtem, vajon hány százdolláros lapulhat a tárcában. Végül megálltam, hogy megnézzem, s lám... a táskám a kinccsel nem volt a vállamon... Valahol útközben elhagytam...
Mondom, hogy be voltam tépve a tablettáktól!

5 megjegyzés:

a mesélő írta...

Neeeem Doris, nem kinevettelek, csak nevettem egy nagyon jót :)))

csakBea írta...

Húúú, te aztán veszélyesen élsz :)

Sziltó írta...

És mi van azóta a fájós fogaddal??

stali írta...

Vén nem tudott kommentelni nálad, vállaltam a meghívást, ha mégis megmaradnál.
http://venember.freeblog.hu/archives/2010/02/17/Lazts_a... »
Ja, a teljes garnitúrát szeretettel várják a kecskék és az összes többi is.

Angela írta...

banyuc: Nem volt vicces. Minden szörnyűség utólag tűnik viccesnek. Akkor tényleg iszonyú volt.
metikus: És még vezetek is !!! :-)
Sziltó: Tegnap voltam dokinál. Egy nagyon szerencsétlen helyen volt kilyukadva. Szépen gyógyszerrel betömték, és bízunk néhány hónap nyugalomban. Utána úgyis lesz baj másikkal.
stali: Reagáltam azóta :-)

Related Posts with Thumbnails