Állati érzelmek

Próbáltam cikkeket olvasni a szadizmus, és az állatkínzás pszichológiájáról, de egyelőre semmit sem találtam. Ellenben az állatok homoszexualitása, valamint történetek bizonyos kutyák érzelmi viselkedéséről órákra lekötött. Igaz, munka, mégis elszórakoztat, és eszembe jut róla, miféle érzelmi (igenis, érzelmi) változásokon megy keresztül mostanság Lolo kutya, aki egyébként Muci. Megjegyzem, nekem mindenki Muci, akivel valamelyest érzelmi kontaktust tartok fenn. Tehát együtt élek négy Mucival, és most már a kutya is Muci lett, kivéve, mikor Pista, vagy Csuri, vagy Nünüke. Ért mindre, semmi gond ezzel, az a lényeg itt, hogy halljon hangot, kapjon simit. Azt is mondhatnám akár, hogy rántott csirke, ez sem okozna sértődést neki, ha mellé kedvesen nézek. Azt is megfejtettem, mi az oka ennek a mélységes alázatnak, amely munkál benne, és ami a nevelését lényegesen megkönnyíti, de nekem mégis szomorú, szánalmas, és nehezen érthető. Szóval, látva Mucit, egyik ismerősünk szintén pinscher után kezdett áhítozni, s mr. D. el is juttatta ahhoz a fiúhoz, akitől a mi kutyánk származik. Ő pedig boldogan markolta fel MuciLolo élettársát, egy hasonló korú másik lánykát. El is jöttek hozzánk látogatóba, és rögvest ki is derült, hogy elmúlt életében nem az ember volt, aki őt elnyomta, és félelemben tartotta, hanem éppenséggel ez a kis vérmes, bátor ebnő. Ezért persze nem kell őrá haragudni, hisz mint tudjuk, a kutyák élete más szabályok szerint zajlik, mint a miénk, és hát Gü Lüke se merő gonoszságból uralta Lolot, mindössze a falka működtetése volt a cél.
Eszembe jutott az is hogy anno, a baleset után egyetlen vékony érzelmi szálon múlt, hogy kettőjük közül éppen Lolot emeltem fel (majdnem mindegy volt, kit hozok). Belőle éreztem valamit, vagy talán ő hasonlított inkább az elveszítettre. Ő jött, és láttuk, hogy egészen más lelkű, mint akit pótolt. Megszoktam, megszerettem, talán kissé túlzó módon vigyázok rá (irtózok az autóktól), most pedig láthattam, milyen dresszír alatt volt tartva kutyatársa által egészen eddig. Nem csodálom, hogy meghúzza magát. Hozzáteszem (hogy örüljél te is) már azért sokat változott a helyzet. Az igazi döbbenet pedig hétvégén jött el, mikor a szélesre tárt teraszajtó előtt ülve meghallotta a környék kutyáinak hangoskodását. Nézzed csak!

Származási hely: Lolo ugat

Na? Kutya, vagy nem kutya?
A videó végén az a mérhetetlen imádat látszik, ami miatt sem fotózni, sem videózni nem lehet, ugyanis ha bekerülök a látómezőjébe, azonnal próbál egy kis cirókát kivívni. Kap is, persze. Muszáj szeretni, hisz annyira vágyik rá. Vágyik, igen... Lehet, hogy nem emberi érzésekkel, de valahogy mégis, erről most meg lettem győzve. És kutathatom én a szadizmus, a szívtelenség pszichológiáját, lehet a tettek mögött egy szánni való,  beteg lélek, vagy egy csúf gyerekkor, lehet ezen agyalgatni. Mindez a "megértés" ott hullik szét, ahol egy ilyen kiszolgáltatott, szeretetre éhes kis lény számon tartva, az ember tudtával, illetve az ember által szenved. Akkor csak egy jó vastag dorong  kellene, hogy az ember (egy másik ember) rendet tegyen. Az egy jó állatvédelmi törvény lenne. Amíg meg ilyen nincs, addig megyek, írok pár cikket, és teszek egy kört a állatvédelmi őrszolgálattal. Áh, imádom a munkámat!(Milyen kár, hogy a srácok letiltottak a dorongról)!