2010. jan. 7.

Tipikus

Mire az emberről lehullik a naívság (ha lehullik egyszer), már felvértezi magát a cinizmussal. Mikor gyanakvóvá válunk, a nyitottságunk is elvész. Látjuk aztán, hogy az emberek mennyire tipikusak, és ahogy felismerjük a jegyeket rajtuk, már be is soroljuk őket a különféle kasztokba (Ja, ez pont olyan, mint akivel 3 éve találkoztam... tudod, az a nemnormális jósnő, vagy micsoda). Nem az a baj, hogy ezek a besorolások legtöbbször működnek, hanem az, hogy jobb lenne, ha tévednénk. Jobb lenne, ha minden ember más lenne. TÉNYLEG más. De nem vagyunk ám mások. Kicsit eltérőek, épp csak annyira, hogy mindenkinek legyen némi egyedi jegye, érdekessége, de belül, mélyen, nagyon is hasonlóak vagyunk. Én persze nem hasonlítok a szomszédomhoz, hasonlítok viszont sok más emberhez, és aki találkozott már ezzel a típussal, azonnal felismer, és elhelyez a megfelelő kasztban: szeretem- nemszeretem kasztban.
Én is így teszek a többiekkel.
Bemegyek egy kékre festett garázsba, figyelem a falra mázolt sárga pacát, a lávaköves (később tudom, meg, hogy lávaköves) masszírozó ágyat, hátrébb állványokon gyerekruhák lógnak, mellettük szélharang. Szőke (vagy ősz), hosszúra engedett haj keretez egy fehér arcot. Hatalmas, lárva szerűre festett szemek műpillákkal, és erősen rajzolt szemöldök, ami szinte riasztóvá teszi az amúgy finom vonásokat. Látszik, hogy az arc idősebb, mint aminek látszik. Furcsa gondolat? Igen, van ez a típus, akire ránézel, és tudod, hogy idősebb, mint amivé festette- masszírozta- öltözte magát. Mert ez a fehér pulcsi, fehér passzos nadrág, és (persze, hogy fehér) csupaszőr csizma (tudod, ez az "olyan, mintha a bélését hordaná kívül" jellegű cucc) jelentősen levesznek az évekből.
Nem sajnálom tőle.
Nem enged el, pedig csak egy plakátot hoztam. Kissé hebrencsnek tűnik, pedig jógázik. JÓGA OKTATÓ. És feng- shui lakberendező, de tudod, nem az a "divat feng- shui", amit most annyira nyomnak, hanem ő egy ősi mestertől(!) tanulta, és most kértek tőle kristály békákat, de ez se az az ajándékboltos béka, hanem az ősi mesterétől való, eredeti, echte keleti (made in china) béka.
Nnna, érted, ugye? A ruhák? Ja, volt egy ruházati nagykere is, aztán ez még megmaradt, gondolta, eladja itt... Bakker! Mennyire "tipikus"! Már várom, hogy mikor áll elő a sciennet-tel, vagy az amway- jel. Lelki béke, testi erő, na persze. De annyira emlékeztet valakire... Lehurrogom magam, mert lehet, hogy pusztán arról van szó, hogy találkoztam már ezzel a típussal, és teljesen mindegy, hogy most érdekes vele beszélgetni, vagy sem, ez semmit nem változtat azon, hogy minden városban van egy ilyen jóga oktató, és magam részéről jobb elkerülni őket. Nem az előítéleteim miatt, hanem mert ők mindig ráérnek, én pedig mindig sietek. Már tapasztaltam, hogy nem lehet tőlük szabadulni, mert mindig teli vannak mondanivalóval. Ők. Rám valójában soha nem kíváncsiak. Újra előjön a jóga, pedig már azt hittem, indulok. Az Etka jóga. Ja, tényleg, már beugrik! Vagy 5 éve láttam a tévében ezt a zilált hajat, és ezt a földöntúli modort egy hölgyön, aki sokkal idősebb volt, mint aminek látszott, és... igen! Boldog is volt. Olyan TIPIKUSAN boldog, mint azok, akik még földi életükben egyesülnek a világegyetemmel.
Ó, Doris, te cinikus állat! Nézd meg magad inkább! Na, nézd meg magad!
Szóval ilyen egy Etka tanítvány. De hogy ő él- e még? Otthon rákeresek az interneten, és meg is találom. Tényleg! A délelőtti hölgy köszön vissza rám, csak jóval idősebb kiadásban (ez a típus ilyen. Így néznek ki), és éppen nyilatkozik. 91 éves !!! Én meg húzgálom a számat: Jaj, ne legyünk már ilyen... ilyen... misztikusak... ilyen... tiszták... vagy nem is tudom, mik. Vajon enélkül a "lebegés" nélkül is működik a módszer? Lehet ennyi ideig élni földi mentalitással is? Vagy ez Etka anyó mételye? Csak így van egészség, boldogság, hosszú élet, ha a végtelent egyesítem magamban, békát gyűjtök, és ráérek mindenre? Vagy erre születni kell? Tipikus az is, hogy alkalmas vagyok- e 90 évig (és még ki tudja meddig) magamba fogadni a mindenséget, vagy maradok tisztelettel a kívülálló megfigyelő?
Azért végül elcsendesülnek a kérdések. Tény, hogy ő elégedett... és más (én)? Tény, hogy ő egészséges... és más (én)? Tény, hogy ő boldog... és más (én)? Tény, hogy ő mindezekért tud tenni... és más (én)? Azt hiszem, rég nincsenek kérdései. És nekem?

6 megjegyzés:

fruschka írta...

érdekes, mert legtöbbször belőlem is ellenérzéseket váltanak ki a manapság oly divatos ezoterikus tanok, néha pedig egyes emberek is, akik ilyesmivel foglalkoznak. valahogy nem tartom elképzelhetőnek, hogy kártyák, meg jóslás, meg inga és hasonlók segítségével valamiféle mélyebb ismeretekhez jutnánk - nekem ezek a módszerek kicsit nevetségesnek is tűnnek...

ugyanakkor, tőlük elvonatkoztatva, nem hiszem, hogy létezik olyan ember aki még soha nem gondolkozott el azon, mi oka lehet annak, hogy itt vagyunk, miért születünk és miért halunk meg, és miért épp olyan a világunk, amilyen... konkrétan én nem vagyok híve egyik vallásnak vagy ezoterikus tannak sem, mégis foglalkoztatnak ezek a kérdések, mert szerintem ha meg sem próbálunk ezekben előrébb jutni az olyan, mintha vakon tapogatóznánk egy sötét szobában, és mindezt néma belenyugvással fogadnánk, meg sem próbálva változtatni a helyzeten.

szerintem foglalkozni kell ezekkel a dolgokkal, különben valami olyanról maradhatunk le, amit esetleg nagyon megbánnánk... ugyanakkor nekem is ellenszenves, hogy egyesek kihasználják a többiek naivitását, és pénzt csinálnak abból, hogy megvezetik őket. másrészről viszont el tudom hinni, hogy vannak olyan emberek, akik már közelebb jutottak az ilyen kérdések megválaszolásához, mint én, és őket szívesen hallgatom... szóval szerintem a hétköznapi életen túl is léteznek tapasztalatok, amiket akkor is keresnünk kéne, ha az időnket ehhez kevésnek érezzük, csak nagyon nem mindegy, hogy sikerül-e kiszűrni a megtévesztő információk halmazából a valósakat.

zsizsa írta...

Nem V betűvel kezdődik a hölgy neve, akiről szó van? Én jártam V-hez jógára egy időben, az elején nagyon viccesnek találtam mind a kinézetét, mind a hanghordozását, utána megszoktam, főleg, hogy rengeteget segített a jóga a hátfájásomon. De tény, hogy az állandó pozítív gondolkodást nagyon nehéz elhinni/elfogadni/megszokni/nem cinikusan nézni.

Molly Bloom írta...

"de belül, mélyen, nagyon is hasonlóak vagyunk"

én azt szoktam mondani, hogy tök egyformák. nagyon sok felesleges macerától kímélnék meg magukat az "én mindenkitől különbözöm, egyedi vagyok és megismételhetetlen"-emberek, ha ezt belátnák. amúgy én ennek örülök, legalább van egy csekély esély arra, hogy néha, mondjuk úgy három másodpercre megértsük egymást:)

Doris írta...

fruschka: Miért nem tudnak ezek az emberek természetesen beszélni ezekről a dolgokról? Engem ez a földöntúli hangnem idegesít velük kapcsolatban. Viszont tény, hogy sokan (itt konkrétan Etka néne) meglehetős szép életre tesz szert a módszerrel.

zsizsa: Nem. Ezek szerint V. is ez az embertípus.

Molly: Örülök, hogy van, aki egyetért velem. Velem, aki rendkívül egyedi, különleges személyiség vagyok, megismételhetetlen személyiség jegyekkel.

Molly Bloom írta...

hehehe, hát igen.
nehéz azzal a gonosz egóval ügyesen kezdeni valamit,de azér jó úton járunk mi, különleges és megismételhetetlen emberek:)

zsizsa írta...

Egyik egyetemista társam mondta mindig (holt komolyan), hogy ő egy "autonóm individuum". Hehe.

V. szintén Etka tanítvány volt. :-) És az az érdekes, hogy az Etka jógában van hangfejlesztés is, tehát direkt csinálják, hogy ilyen (számunkra legalábbis) furán beszélnek.

Related Posts with Thumbnails