2009. nov. 23.

Álom

"- Nagyon jót álmodtam... volt benne nem annyira jó is, de mégis jó volt. A dédivel voltunk egy boltban, és ő vett nekünk kisautókat. Én kitettem az autóimat az útra, de jöttek ilyen szörnyek, és el akarták venni tőlem. Én kicseleztem őket, mert átbújtam a lábuk közt, és visszavettem az autóimat."

Dédi elment.
Azt hiszem, a fiam nincs könnyű helyzetben. Az életnek ezt a különös titkát, a halál rejtelmes szelencéjét most először emelte meg. Az érzések, melyek kireppentek és szabad útra keltek, ellepik és beborítják őt, éjjel nappal lefoglalják a gondolatait.
Lassan rájön, hogy eddigi életében most érte először valódi veszteség.

2 megjegyzés:

pudingocska írta...

Én annyira élesen emlékszem arra, amikor gyerekként először értettem meg, hogy vannak dolgok, amik már soha nem lesznek ugyanolyanok. Pedig ez nem is emberhez kötődik. Fel tudom idézni, hogy mennyire rosszul esett a gondolat. A sárkány feje nem nő ki újra.

Doris írta...

Ez a sárkány feje nagyon tetszik. Még soha nem hallottam.

Related Posts with Thumbnails