Azt ugyebár nem kell ecsetelnem, hogy Ákos fiam- finoman szólva is- sokat pofázik. Emellett őszinte... DE mindig előre elnézést kér. Ha már úgy kezdi a mondatot: - Nem szeretném, ha megsértődnél...akkor tudhatod, hogy most valami ütős következik. Mondjuk, hogy lángos feneked van, vagy valami hasonló kellemesség.
Ma a boltban találkoztunk Bobi óvónénijével. Hogy vagytok, hogy megy a suli, puszi, simi, búcsúzás. Szerencsétlenségünkre (az én szerencsétlenségemre!) azonban fizetésnél éppen mögénk álltak be a sorba a kislányával.
A szalagra odakerült eléjük egy doboz cukorka is, amit az én drága jó fiam- hogy forrna be a lepcses szája!- kedvtelve nézegetett, majd jó hangosan megszólalt:
- Nnna, éppen ilyet lopott egyszer a Bobi is! (Térdeim megrogynak, próbálom menteni a helyzetet):
- Ugyan már! Dehogy lopott! Mikor lopott volna?!
- Hát, tudod! Mikor apával összevesztetek, és elköltöztünk oda...
- Állj! Talán most ne beszélgessünk tovább.
Valaki esetleg szeretne még tudni valamit a sötét kis ügyeinkről???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése