Gödörben

Tényleg vicces a Zélet...Vicces... Atibi ezt most nem így mondaná, azt hiszem. Gyakorlatilag ugyanis tönkre mentünk (ő ment tönkre), miután csodás haszonnal zártuk a kiállítást. Ő mindenkit kifizetett a teljesítés után, ahogy azt illik, most pedig az anyacég nem fizet ki minket. Hoppáré...
Nagyon nagyon sok pénzzel tartoznak neki- nekünk, és megmondták azt is, hogy nem kell számítani arra, hogy belátható időn belül ezt kiegyenlítik.
Hogy most mi van?
Sírunk.
Gondolnád, hogy sírunk? Nem, nincs sírás. Megyünk tovább előre, és megpróbáljuk a rosszból kihozni a lehető legjobbat. Ő ugyan nem alszik, és én sem vagyok halálos nyugalomban, de a pánik nem uralkodott el bennünk. Megrázza magát az ember, és lép tovább- csak így lehet életben maradni.
Aztán ebben a helyzetben néhány napja jön egy telefon Pestről, hogy aszongya: Újra indul az RTL klubon a Széf, ahová kiválasztották mr. Darcyt, valamint engem ( a Dorist) egy szereplőválogatásra (majd egy éve jelentkeztem emilben).
Volt már ilyen, túl vagyunk rajta, siralmas húspiac az első forduló, melyen túl nem is jutottunk, így hát mr. Darcy ezúttal nem túl lelkes. Azt mondja, inkább behordja a téli tüzelőt, amíg egy napon el nem viszik a ház mellől. Annak több haszna van.
Kivel menjek? Nincsenek barátaim, tesóm hol itt, hol ott. Úgy döntöttem, megyek Atibivel.

Arra gondoltam, milyen furcsa ez az egész... Mert olyan, mintha éppen akkor nyúlna feléd valami, mikor kapaszkodni akarsz. Még ha rosszul is fogja meg az ember azt a kapaszkodót, és nem úgy jön össze, ahogy szeretné, ha újra kiesünk, akkor is úgy lesz, hogy azért már senki nem lesz hibáztatható. Egy véletlennek tűnő lehetőség itt van most. Egy remény, hogy nyerünk pénzt, ami kihúz a bajból, ami segít, hogy betemessük ezt a gödröt, amit ideástak elénk.
Hogyan tudsz akkor játszani, mikor a "lét a tét"? Azt hiszem, csakis úgy, ha belül tudod, NEM EZEN MÚLIK. Semmi nem múlhat csak "valamin". Egy kapaszkodó "csak" egy kapaszkodó, viszont a valódi megoldások mindig bennünk vannak.
Ha a gödröt nem tudjuk betemetni, majd hidat verünk fölé.