2009. okt. 13.

Alakulunk

És hát megtörtént a CSODA!
Ma azt mondta a tanító néni, hogy Ákos fiam NAGYON JÓ volt. Tudom, hogy tegnap is az volt. Meg azelőtt is.
Most mondhatnám, hogy nahát, nahát, végre észhez tért a gyerek, és nem falra hányt borsó az elmondott szó, de valójában nem ez van. Valójában egyszerűen RENDESEN ÉLÜNK. Időben ott vagyok érte a suliban, tudok figyelni rá, lassan elhiszi, hogy itthon nyugalom várja. Úgy három hónapja hiányzott ez már neki.
Rapid módon ábrázoltuk, hogyan kallódhat el egy gyerek, ha borul a biztonsága, és hogyan térhet vissza a normális keréknyomba, ha az a néhány óra, amit az intézményesítés meghagy a családnak, tud működni.
Vagyis ezt képzelem.
Remélem, nem fog holnap minden elméletet megdönteni, és visszatérni eddigi önmagához.
Ami valójában nem is önmaga.
Csak valami abszurd lenyomata önmagának.

Illusztráció: Szegedi Katalin

3 megjegyzés:

Banyuc írta...

Nálunk is alakulnak a sulis hétköznapok, bár még csak szerda van és a csütörtök a borzasztó mindig ...

Doris írta...

Elfáradnak, igaz? Az enyémek szörnyen. Bobival gyakorolnom is kell, mert ügyetlenül ír, de nagyon sajnálom szegényt. Borzalmasan fáradt, mire le tudunk ülni azt az egy- két sort megírni. Mindig arra gondolok, hogy el ne felejtsem, nekem mennyire szörnyű volt ez gyerekkoromban. Nekik egy sor írnivaló az végeláthatatlan küszködés.

Banyuc írta...

Igen, csütörtökre nagyon fáradt, a péntek már jó a hétvége reményében. Vióval is kell gyakorolnom :((

Related Posts with Thumbnails