2009. okt. 17.

Az új iskola

Mikor úgy döntöttünk, hogy Nagyfiamat másik iskolába íratjuk, több dologgal érveltem, és győztem meg magam arról, hogy helyes döntést hozok:

- Ide válogatott társaság jár, ergo bizonyosan jó hatások érik a gyereket az osztálytársak részéről (is). Jó példát mutatnak majd egymásnak a szocializációs folyamat során.
- Nem lesz verekedés, kiközösítés (hiszen ide válogatott, az átlagnál intelligensebb gyerekek járnak).
- Nem lesz durvaság. Itt a szünetekben bizonyosan egy könyvvel sétálgatnak az udvaron a fiatalok (ahogy az én fiam szokott). Elképzelhetetlen, hogy vadul őrjöngve futkossanak.
- Nem fognak a wc- ben dohányozni (mivel hogy válogatott társaság, így betartják a házirendet).

Az első heteket végigélve a következő élményekkel gazdagodtunk:

- Fiam legjobb barátja egy olyan gyerek, akit mindenki kiközösít, mert MINDENT TUD. Magányos páriaként él az osztályban, és állandó céltáblája a szekálásoknak.
- Az előtte ülő fiú rendszeresen zaklatja, elveszi, vagy lelökdösi a cuccait, és ezen határtalanul jól mulat. Szemmel láthatóan antiszociális és rosszindulatú a "kicsike".
- Nemrég úgy megborították az udvaron, hogy bekékült az arca. Valaki nekirohant szünetben (baleset).
- Gyakorlott refis szülő mesélte, hogy később érdemes figyelni majd a drog miatt (!!!) a gyereket.
- És a legjobb: Tegnap ellopták fiam kabátját a saját uszodájuk öltözőjéből.

Mit is mondhatnék? Amit szoktam máskor is: Semmi sem tökéletes a Földön. Csak én akarom, hogy úgy legyen. Csak én dédelgetek álmokat arról, hogy vannak helyek, vannak emberek, vnnak helyzetek... hogy létezhetnek olyan pillanatok, amikhez már semmit sem akarunk hozzátenni.

3 megjegyzés:

Banyuc írta...

Én nem ismerem azt az iskolát, csak a szegedi elit iskolákat, de azt tudom, hogy míg itt "falun", sokkal ártatlanabbak és tisztábbak a gyerekek, addig ott a nagy városi "szuper" sulikban egymást nem csak hajtó, hanem két lábbal tipró dörzsölt kis kölykök vannak, ahová még véletlenül sem akarnám becsöppenteni az én naív vidéki kis tacskóimat.

Aki akar itt is lehet jó tanuló és remélem, hogy nem lesz annyira ordító a hátárnyuk, hogy amiatt ne tudjanak normális középiskolában továbbtanulni. Én többre becsülöm a romlatlanságot és a kevésbé stresszes gyerekkort mint a menő iskolákat a menő gyerekkel és a még menőbb szüleikkel, meg a spanyolországi, skóciai ( úgy sem tudnánk kifizetni ) osztálykirándulásaikkal.
Azért ne add fel, lehet ez a suli még jó, csak most hirtelen ért a sok rossz hatás, majd belerázódsz te is lelkileg és elfogadod...
Persze, ha kevésnek érzem majd az itteni sulit akkor én is lépni fogok a város irányába, csak max. egy kevésbé menő sulit keresek majd.

Levena írta...

Nem akarlak rémisztgetni. Nem is vagyok szakértője a dolognak. De azt hiszem, a drogozás a válogatott gyerekeket még jobban fenyegetheti, mint az átlagosakat. Ugyanis az, hogy a szülők a csemetéjüket egy "elit" iskolába akarják járatni, nem feltétlenül azt jelenti, hogy mély érzésűbbek, odafigyelőbbek. Hanem lehet, hogy hajtani akarják, nyomni, hogy boldoguljon, valami elérjen, hogy teljesítsen az a gyerek. Sok jobban számít az, hogy milyen jegyet hozott, mint az, hogy mi érez... És ez ellen lázadni kell. Még jobban, még feltűnőbben, hátha mégis meghallgatják egyszer. Végre.
Ez persze nem jelenti azt, hogy kerülni kell az ilyen iskolákat. Mert negatív tapasztalatot tényleg bárhol gyűjthettek, csak legfeljebb másmilyet.

Doris írta...

:-(
El vagyok szomorodva. Mindig eszembe jut Kepes András, akinek a lánya (az egyik a rengeteg közül) tizenéves korában fekete sminkkel bakancsban bandázott a pesti aluljárókban. K.A- t nyaggatták a barátok, hogy tegyen valamit, mert baj lesz a gyerekkel, ő pedig azt válaszolta: Mit tehetnék? Csak reménykedek, hogy mindaz,amit látott eddig, elég erőt ad neki, hogy meglássa a különbséget, és tudja, mi a határ.
Nem reménykedhetünk másban. A gyerekem bármikor elkallódhat, és csak abban bízhatok, hogy eleget lát itthon ahhoz, hogy tudja majd, mire kell majd nemet mondania. Mindentől nem óvhatom meg... és talán nem is akarom. Bent van egy iskolában, amit ha jól használ, talán egy életre helyes útra teszi magát. De ez az ő döntése lesz.

Related Posts with Thumbnails