A fülekről

Meséljünk most akkor a fülekről.
Nekem éles a fülem, ezért elég halkan beszélek... Mostanában túl halkan. Folyton rám szólnak, hogy nem értik, amit mondok. Ezzel együtt a hangom is elég gyenge lett. Ha kiabálok, kis idő múlva eltűnik a torkomból. Ennek leginkább a gyerekek örülnek, mert kétszer is meggondolom, hogy mikor eresszem ki. Igen, az ilyen halk anyának nagyon tudnak örülni a csemeték (ahogy egy kiránduláson jegyezte meg egy kiskamasz még tavasszal:
- Kérlek benneteket, hogy figyeljetek rám, mert nem tudok ordibálni!
- Ó, bár az én anyám mondaná ezt egyszer!)

Mr. Darcy szerintem nagyot hall, szerinte teljesen normálisan működik. Szerinte az nem normális, mikor én visítok, hogy halkítsa le a tévét... és néha magát.
Ha vitázunk (Ó, ritkásan!... Mostanság napi szinten. Hülyeségeken. Kimerült, túlfeszült felnőttek ócska csatái ezek), ő ordít, én halkan ütöm szúrós szavakkal.

Ákosnak nagyon érzékeny a füle. Időnként fáj neki, de komoly gyulladása még sosem volt. Egészen eddig.
Hát persze, hogy péntek délutánra vált a helyzete tarthatatlanná. Ügyelet, egy undok, múlt századi ismeretlen orvos, halálra sértődve a gondolattól, hogy dolgoznia kell, bele kell kukkolnia egy pityergő gyerek fülébe. Csessze meg az anyja, hogy így időzített, nem tudott volna hamarabb (vagy később) megálljt mondani a betegségnek?! Mindegy, azért ad gyógyszert (az örök favoritot: Augmentint. Nem is számítottam egyébre). Hatás annyi, hogy egyre erősebb a fájdalom, úgy tűnik még hétfőn is, hogy a helyzet cseppet sem javul. A "rendes" orvosunk szabadságon, mit lehet akkor tenni, ha már amúgy is benne van a gyerek egy gyógyszeres kúrában.
Eszembe jut a fülgyertya. Még nem próbáltam, de sokan dicsérik.
Viszek is haza, kiterítem a kicsit az ágyon, belefúrom a fejébe a kis tölcsér alját, aztán jöhet a "csodatétel". A gyertya veszettül lángol- Te jó ég, mi lesz ebből??? Ki kell tartani. Biztos így működik. Halkan nyugtatom, közben pánikban vagyok, hogy nehogy leégessem a fejét, időben el tudjam oltani a lángcsóvát, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán jól csinálom!
Ákos nyugodtan fekszik, és néha tudósít (halkan. Nagyon halkan): Ez nagyon jó! Finom meleg... Az egész fejem meleg (Úristen! Mit csinálok? Befüstölöm még az agyát is!).
Mikor végzünk, levágom a gyertya csonkját, hogy lássam, van- e nyoma az akciónak. Döbbenet, és rácsodálkozás! A tölcsérben centi vastagon összegyűlve a gyantaszerű, kemény gyulladás, amit a vákum kiszippantott a járatokból.
Áhá. Szóval ez a "dugó" feszítette annyira. Ettől nem hallott rendesen. Fájdalom megszűnt, gyógyszerezés folytatódik, Doris guru megoldotta a problémát.

Azon gondolkodtam, vajon mitől a fülgyulladás nyár közepén. Talán nem akart valamit hallani? Talán abból volt elege, amit mégis hallott?
Ideje újra elcsöndesedni.