11

Na, ide figyelj Cucukám!

Az van, hogy megint eltelt egy év, és én már megint nem vettem észre. Mennek a napok, teli mindenféle történésekkel, és csak azt látom, hogy a cipődben kényelmesen klaffogok, és hogy lassan már te fogsz hozzám lehajolni. Néha jó lenne azért, ha ölbe kaphatnálak, de inkább jobb, hogy már nem férsz el a térdemen. Jobb, hisz azzal, hogy nősz, mindig változol, és ez nagyon kedvemre való. Mindenfélének elképzeltelek, mikor még nem voltál, meg akkor is, mikor még a bébiülésben pislogtál a konyhapulton, te viszont azóta is minden nap rácáfolsz a "terveimre" azzal, amilyen lettél.
Imádom a komolyságod, a felelősségtudatod. A humorodtól kinyúlok olyankor is, mikor éppen rajtam köszörülöd a nyelved, és bizony gyakran elszégyellem magam melletted, látva, mennyire tájékozatlan vagyok a világ dolgaiban.
Azt hiszem, nagy dolgok várnak még rád. Az elkövetkező egy évben bizonyosan. Új iskola a városban, új kihívások, amikkel meg kell birkóznod, és mindezt úgy, hogy még "csak" 11 éves vagy.
Úristen! Már 11 éves vagy?

Ps: Azért most már eldönthetnéd, hogy most akkor cukrász leszel, vagy lakberendező, vagy megtanulsz még 2- 3 nyelvet, és műfordítasz! Mer' attól, hogy négy szelet tortát lazán benyomtál a dobosból, még nem biztos, hogy egy életen át élveznéd a tejszínhabot. És az is egy téveszme, hogy a lakberendezők jól keresnek... mesélhetnék róla.
Szóval lassan ideje FELNŐTT MÓDJÁRA elgondolkodni ezeken a dolgokon! Vagy most nincs kedved? Nincs? Inkább bábozni szeretnél a plüsseiddel? Hát jól van, nem bánom.
Játsszál csak, Picikém!