2009. jún. 4.

Fáradt

Ma, miután egész nap rohangáltam, terepet jártam be (Úristen! A. bácsi féle éjszakai túra a világ legrémisztőbb és legizgalmasabb kalandja lesz! Lesz benne temető, ingovány, erdő, és a végén egy kihalt, omladozó tanyában ott fog ülni maga A. bácsi. Te jó ég! Egy olyan tanya, ahová én ma, világos nappal alig mertem bemenni!), azután csináltam egy körmöt, megbeszélésem volt tanárbúcsúztató ügyében, és végül megnéztem Bobit az ovis- pénzbehajtó- gálán... szóval ezek után nyolc körül beestem a házba, és eszembe jutott, hogy Nagyfiam holnap témazárót ír az egész éves környezet anyagból. Arra emlékeztem, hogy mikor délután egy pillanatra hazajöttem, még nem tanult, azután az apjával volt programja, tehát... Belém hasított, hogy ez a gyerek nem elég, hogy EGÉSZ ÉVBEN nem tanult, ráadásul még ma sem.
Hegyi beszédet tartottam.
Hangoskodtam.
Beígértem, hogy szombaton nem engedem el ISK túrára.
Mire mindezeken túl voltam, már kilenc óra volt, és én ráparancsoltam, hogy tanuljon. Kb. 5 perc múlva bementem a szobájába, de ő ekkor már lefekvéshez készülődött. Természetesen újra ráförmedtem, és ismét előadást tartottam a nemtanulás visszataszító mivoltáról. Felkaptam a tankönyvet azzal, hogy most azonnal kikérdezem az egész éves anyagot, de ha csak egy hibája is lesz... tratratra. El is kezdtem az elejéről. Mindent megkérdeztem, ő pedig galád módon mindent tudott. Mindez beletelt legalább húsz percbe, miközben végig azon aggódtam, hogy a festék leégeti a hajamat, és azon is, hogy most aztán jól beégtem, és hogy valójában azt hiszem, arra vágytam, hogy bebizonyítsam neki, hogy tanulás nélkül ÚGYSE fogja tudni (mert én sem tudtam soha, sőt, néha még tanulással sem), és IGENIS nekem van igazam, mikor ezzel nyaggatom.
Nem volt igazam. Ő tudta így is, feleslegesen bántottam.

Azt hiszem, rettentően fáradt vagyok. Két kétnapos kirándulás van előttem, és még az azt követő hét is nagyon nehéz lesz. Nincs hozzá kedvem egyáltalán. Az itthoni zsivajhoz sem, a tévé esti bömböléséhez sem, a telefonhoz sem, a PC- hez sem, a többi emberhez sem. Egy erdőben ellenék most úgy két napig nagyon csendesen.
Vagy inkább addig, amíg azt nem érzem, hogy elég volt. Nem tudom, mikor lenne az.

2 megjegyzés:

a mesélő írta...

Én is fáradt vagyok lelkileg, de nagyon. Fogjuk az időjárásra jó?

Angela írta...

Jó. :-)

Related Posts with Thumbnails