2009. ápr. 23.

Szereplős

Most akkor eljött az a pillanat, mikor meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy egyetlen gyerekem sem örökölte magamutogató, szereplésre hajlamos egómat. Nagyfiamról már egészen korán kiderült, hogy hiányzik belőle az efféle hajlam.
Akkor például, mikor 4 évesen nem lehetett elkezdeni miatta a karácsonyi ovis műsort, mert üvöltve, visítva kapálózott, hogy azonnal vigyem haza, nem érdekli se a díszes fa, se a Jézuska ajándékai, ne kényszerítsem őt arra, hogy cirka 5 szavas versét elmondja ennyi idegen előtt. Attól is a hideg rázta, mikor megemlítettem neki, elvinném szívesen egy megnézésre, és utána fotóznák valószínűleg. (Hát miért ne vihetném el, akkor már nyolc éve hallgattuk, hogy mennyire szép gyerek?) Nem, őt nem dobta fel a gondolat, hogy óriás plakátokon mosolyogjon egy összekent pólóban valami mosópor reklámarcaként.
A helyzet a karácsonyi ünnep óta mit sem változott. Versenyekre azóta sem jár, csak szép csendben olvas, és ír (de milyen jól ír, aztamindenit!).
Szóval ezt a tényt elfogadtam; gondoltam, sebaj, ott van Okoska! Ő aztán igazán extrovertált, belevaló gyerek! Majd ő megvalósítja az anyja álmait. Az azért gyanús volt annak idején az oviban, hogy miután hetekig nyaggatott, hogy focira szeretne járni, az edzést megtekintve hanyatt- homlok menekült, merthogy azt képzelte, ott majd csak ő lesz, és az edző, idegeneket nem kell látnia. Szerencsére ezt kinőtte, ma már könnyedén futkos mások előtt is.
Újabb mérföldkő lett a mesemondó verseny. Nem apróztuk el, rögvest egy megyeivel kezdtük. Hetek óta nap mint nap mondtuk, hogy Hogyan osztotta el a paraszt a libákat?, nevettünk vele, és formálgattuk, hogyan lehet ezzel a mesével maradandó hatást elérni. Unalomig gyakoroltuk az elmúlt napokban. Aztán a tanárnő feldobta a lehetőséget, hogy talán mondja el a másik osztályban is a többi gyereknek. Erre már nem volt hajlandó, csak abban a formában, ha az osztály vonul át őhozzá. Megtették. 60 gyerek nyomorgott a teremben, hogy meghallgassák Ákost, s ez az apró momentum már jelentős minőségi visszaesést eredményezett az előadásában. Ezt csak tovább rombolta a tegnapi versenyen punnyadó számtalan felnőtt, akik zsűrizték a fellépőket.
Csak elmondásokból ismerem a történetet, mivel mr. Darcy vitte versenyezni, így ők ketten mesélték el, hogy:
1; Szoros volt a ruha, ezért meg kellett állni kigombolni a gallért (egy számmal nagyobb az ing, tehát lehetetlen, hogy szorítsa),
2; nem volt levegő a teremben, és fulladt (teljesen jól szellőző helyiségről beszélünk),
3; amúgy sem volt jól, mert fájt a hasa (ez a szereplés után azonnal elmúlt).

Valószínűleg rettenetes égés volt a produkciója, úgyhogy nagyon örülök, hogy dolgoztam, és nem kellett ott lennem, szembesülni a nyilvánvaló ténnyel, hogy a második gyerekem sem lesz üstökös a színpadi élet egén. Nem fog vers- és mesemondó versenyek favoritjaként dicsőséget hozni a fejemre, hogy aztán azon törjem magam, hogy valamelyik menő színitanodába írassam, és nem fogok majd premierekre sem járni, vagy a tévé előtt kuporogni éjszakánként, hogy magas minőségű magyar filmek címszereplőjeként láthassam.
Nem, háromból kettő "kiesett", marad Bobi, mint reménysugár.
Kezdésnek talán nem a legjobb, hogy nem szeret idegenek kérdéseire válaszolni, és ki kellett venni az ovis drámajátékról, mert csak ült a sarokban, és még a közös játékokban sem kívánt részt venni.

7 megjegyzés:

hohohó írta...

Hála Istennek!
Gondold végig,a gyerekeid nem keverednek egy csomó tehetségtelen futtatott senkiházival egy kalapba.

a mesélő írta...

Ne add fel! majd a lányod :))!

Nekem "asszem" van egy szereplős gyerekem, de engem meg nem különösebben lelkesít ez a tény, amióta másodikban az iskolai kulturális seregszemlén belesültem a Bors Nénibe - Bors Néni miért tetszik a tetőn sétálni? ... valami ilyesmi, azóta sem tudom, így maradtam. Na ezt nem kívánom egyik gyerekemnek sem.

Daniella írta...

Milyen lány? Miről maradtam le, Doris? :-)
én mindig is utáltam szerepelni, annyira értem...

Angela írta...

hohohó: Persze, nincs ezzel baj. Valójában teljesen könnyedén el tudom ezt fogadni. Engem az se érdekel, ha bútorasztalosok lesznek (a példa bármire kicserélhető), csak az a lényeg, hogy szeressék, amit csinálnak. Tényleg az lenne jó, ha megtalálnák azt az élethelyzetet, amiben kiteljesedhetnek. Hogy mi az, az pedig lényegtelen.

Banyuc: Az ilyen "majd a lányod", meg "mikor jön a negyedik" típusú megjegyzésekre harapok ám. Volt már néhány barátságtalan válaszom rájuk. Nem lesz több gyerekem, se lány, se fiú, mert nem vagyok szülőgép, és nem azért van három, mert akárhány is lehetne.
A belesülést én sem kultiválom. Nekem a hegedűvel van egy borzalmas emlékem. Egy tuti, überelhetetlen elakadásom. iszonyatos emlék még ma is az a vizsga.

Daniella: Semmiről nem maradtál le.
Én meg szerettem volna szerepelni, csak épp nem voltam elég tehetséges. Engem inspirál az a fajta stressz, amit egy több ember előtti szereplés jelent. Bár színpadra nem biztos, hogy szeretnék állni, inkább felkészíteni szeretek másokat. Azt pölö imádtam, mikor rendeztem, aztán lentről figyeltem, hogy a gyerekeim mit hoznak ki egy- egy darabból. Én soha nem tudtam volna olyan jól megcsinálni.

a mesélő írta...

Doris! Bocsi, tudom és tudtam amikor írtam is... - tudnék mesélni és fogok is nemsokára...

Rendezés- igen, azt hiszem az egy igazi szuper alkotói munka lehet. Megvalósítani a saját elképzeléseidet másokon keresztül és úgy kapni egy egészet, hogy még ők is tesznek hozzá a saját énjükből. Nagyon jó lehet, főleg gyerekekkel.

Angela írta...

Banyuc: Na, ebbe teljesen beletaláltál. Pontosan erről szól a rendezés. Rengeteget épül tőle mindkét fél, én legalábbis sokat fejlődtem azokban az években. Nahát, tényleg fura belegondolni, mennyi mindent tanultam a gyerekektől. :-)

csibike írta...

Remélem, nem kudarcként éled meg ezeket a szitukat és így a gyerekek sem csinálnak belőle problémát, pölö továbbra is szívesen tanulnak verset és hasonló. Szerintem sokkal fontosabb, hogy azt csinálják, amit szeretnek, hogy sikerélményük legyen, hogy ne legyenek kényszerítve semmiféle produkcióra, teljesítményre, csak azért, mert lenne tehetségük hozzá :)

Related Posts with Thumbnails