Kirándulás előzetes

Holnap családilag kirándulunk Pestre. Nekem meg kell mostmár néznem tüzetesen a Skanzent, hogy azt a bizonyos interaktív játékot rendesen összerakjam, amivel majd a kirándulóinkat boldogítom, plusz nem ártana betájolnom a Budai hegyeket. Honnét indul a Gyerekvasút, meddig megy, onnét hová lehet sétálni, és hol ülünk a Libegőre? Elég ideges vagyok mind a holnapi, mind pedig a későbbi kirándulásokat illetően. Semmivel sem lesz ez egyszerűbb, mint 50 gyerekkel menni. Várható nehézségek:

1. Valószínűleg legalább egyszer el fogunk tévedni Pesten (de nagyon), ettől ordibálás lesz a kocsiban. Én majd hajtogatom a térképet, mr. Darcy pedig dühöng azon, hogy miért nem látok semmilyen egyirányú utcát előre. Végül majd félreáll, kiugrik a kocsiból, hogy elege van, én összegyűröm a térképet, és felajánlom neki, hogy ha ennyire okos, akkor oldja meg egyedül az utazást. Közben a fiúknak melegük lesz, éhesek, és szomjasak lesznek, elkezdik verni egymást, és mikor hátra szólunk nekik, akkor persze hozzánk hasonlóan üvöltve vádaskodnak a bűnöst illetően.

2. Mikor végül megérkezünk majd Szentendrére, azonnal enni, és inni kell nekik, valamint vásárolni, amit persze én nem teszek meg, mert kacatot otthon a százforintosban is lehet kapni, nem kell hozzá a Skanzen. Bizonyosan öt perc elteltével már unni fogják a sok egyforma, népi jellegű épületet, és menni akarnak a vasútra. Kapkodnom kell, hogy azért a munkám is sikerüljön megcsinálni, aztán a felénél hagyom a francba, majd lesz valami, emlékezetből otthon megcsinálom, csak haladjunk valamerre.

3. A vasút majd nem akkor indul, nem onnan, nem találjuk meg, és persze sokkal unalmasabb lesz, mint amire számítunk. A fiúk már fáradtak lesznek, nyűgösek, és még az is lehet, hogy a vonat is eltéved pusztán azért, mert MI rajta vagyunk.

4. A Libegő tűnik így előre a legizgalmasabbnak, bár Nagyfiam már kiszámolta, hogy páratlanul vagyunk, így egyvalaki idegennel kell, hogy beleszálljon. Sejti, hogy ez ő lesz, és ettől (már most) iszonyatosan stresszel. Szerinte kevésbé veszélyes kiesni belőle, mint egy idegen mellett ülni.

5. Fakultatív programként megígértem, hogy ha belefér az időnkbe, sétálunk egyet a Budai várban. Múltkor, mikor Atibivel voltunk fent, zenész, solymász, hasbeszélő szórakoztatta az embereket. Jó kis levezető szórakozás lehet a családnak ott kipihenni a nap élményeit. Nem gondolok közben arra, hogy kit fogunk elveszteni, ki fog duzzogni valami miatt, és hogy hol tudunk majd normálisan leparkolni.

Összegezve, azt hiszem remek nap lesz a holnapi. Kár, hogy előre összeszorul a gyomrom, ha rágondolok.