Gyakran mondják nekem azt az emberek, hogy élhetetlen vagyok. Hogy nem értékelem kellően a munkámat, vagy hogy nem kérem meg az árát. Ellensége vagyok a pénzemnek. Meg olyat is, hogy álmodozó vagyok, és idealista, és nem akarom látni, hogy milyen farkas-, és mindenféle vadállati törvények uralkodnak a földön. Meg hogy erőszakosabbnak kellene lenni bizonyos helyzetekben.
Valakinek a fia tartozik nekem. Szemtelenül sumákolt el tőlem a kiscsákó egy kerek ezrest még hónapokkal ezelőtt, én meg dühös voltam, hogy hülyére vesz, és gondoltam, majd úgyis találkozom az anyjával, és akkor megjegyzem a mamának, hogy a fiacskája nem éppen tisztességesen viselkedett. De nem találkoztunk, mert közben a nőnek megműtötték a csípőjét, és hat hétig lábadozott otthon. Most kezd csak óvatosan járogatni, kimerészkedni az emberek közé. Egyedül neveli ezt a kamasz fiút, virágkötő, pultos, részesedést vett egy kocsmában... hát küszködik keményen. Tiszteletre méltó, amit csinál. Minden nehézség ellenére teli van élettel, érdeklődéssel, meg akar gyógyulni, ettől aztán dupla gyorsasággal erősödik, mint az szokás az ilyen műtétek után. Szóval tegnap jött, beszélgettünk, örült az új körmének, és szomorkodott, hogy mennyire nehéz a gyerekkel. Kamasz. Pökhendi, szeszélyes, ott akarja hagyni a sulit, arcoskodik mindenkivel...
Persze, hogy nem szóltam neki, hát persze. Minek bántsam még ezzel is, nem igaz? Tiszta hülyeség különben, mert ha én ő lennék, akkor biztos szeretném tudni, ha a fiam így viselkedik. Egyáltalán nem örülnék, ha valami élhetetlen nőszemély kíméletből, vagy nagyvonalúságból elhallgatná, hogy a gyerek nem fizette ki a tartozását. Mert ha nem tudnám, akkor nem beszélnék vele erről, a fiú pedig gondolhatná, hogy ez így akkor rendjén is van, viszont ha tudnám, akkor előkapnám: Édes gyerekem, ég a pofám miattad, és a tiéd is pirulhat erősen, mert ezt nem egészen jól csináltad.
Összegezve fentebbi eszmecserémet magammal, azt hiszem, jó nagy hülyeség volt nem szólni, de valójában mégsem, hisz kár lett volna még ezzel is bántani ezt a nőt. Van elég baja enélkül is. Én meg élhetetlen vagyok.
4 megjegyzés:
A gyereknek mondd!
Csak amikor összefuttok,- Hahó öcsi, nem felejtetted el ugye, hogy lógsz egy ezressel? mert én nem! A múltkor összefutottam anyukáddal, de nem szóltam neki, nehogy megbántsam. De legközelebb fogok...
Amúgy mekkora ez a gyerek? Van egyáltalán saját pénze? Mert persze azért az sem mindegy.
Igen, az idealizmus egészségtelen, de jó érzés. Egyszer majd betiltják, és elvonóra küldenek.
Banyuc: Soha nem látom. Vagy csak nem ismerem meg? Amúgy igazad van teljesen.
Imre: Elvesztettem a linkedet! Írd be léci!
idioglossia.blog.hu
Megjegyzés küldése