2009. ápr. 25.

A csodacsoki



A legnagyobb veszekedések mindig egyetlen pillanat alatt törnek ki. Valaki szól valamit, a másik rá mást, a szavak pattognak, mint a csikósok karikás ostora. Tik- tak, és már valaki üt, rúg, ordít. Ha megállítod őket, a düh beléjük szorul, és még órákig mérgezi a hangulatot, ha hagyod burjánozni, nincs határa, önmagát duzzasztja egyre nagyobbra.
Mit lehet csinálni ilyenkor?
Semmit.
Vagy beléjük fojtod, vagy hagyod burjánozni...
Én ma az elfojtást alkalmaztam, ennek köszönhetően Nagyfiam ellenem fordult, kiabáltunk egymással, aztán megbüntettem. Bevonult a szobájába, és ott sajnáltautáltaöltekínozta magát. Ákos végtelen rosszkedvében nem játszott Bobival, aki emiatt sírt... Rémes hangulat!
Akkor a szemem megakadt a tegnapi bonbonon. A csokoládé gyógyítja a lélek sebeit, jutott eszembe hirtelen.
- Na, gyertek csak ide! Van itt énnekem ilyen csodálatos csokim. Csodát tesz veletek.
Persze a kicsik rohantak rögtön a maguk adagjáért, a Nagy nem... ő köszöni, nem kér. Szégyelli magát, látszik rajta. Bünteti magát, hogy megharagított.
- Szóval itt van Bobek bonbonja. Ez, amit választottam, arra való, hogy akkor is jól érezd magad, ha senki nem törődik veled. Ha megeszed, egyedül is tudsz majd játszani.
Szélesen vigyorgott a könnyei mögül. Ákos kíváncsian várta, vajon az övé mit tud majd.
- Nos, ha EZT a csokoládét elszopogatod, olthatatlan vágyat érzel majd, hogy a testvéreiddel lehess.
...
- Na, gyere ide, B.
Nem jön persze, csak álldogál. Nem tudja, vajon vele milyen csodát tehet egy ostoba édesség. Hiszen olyan elveszett. A sírás fojtogatja. Azt gondolja, NEM tudom, mi az, ami leginkább fáj neki.
- Nézd ezt a bonbont! Ez itt csakis a tiéd. Arra jó, hogy a szégyen, és a lelkifurdalás, ami most kínoz, mihamarabb elillanjon.
Megölelem, ő pedig megnyugodva szipog bele a ruhámba. Lám, még ki sem bontotta a csodacsokit, de máris könnyebb a szíve.

7 megjegyzés:

márta írta...

Nem akartalak már megint dicsérgetni, de ezt megint muszáj. Nagyon szép.
(Mellesleg néha nekünk, felnőtteknek is jól jönne egy-egy csodabonbon...)

a mesélő írta...

Hát könnyet csalni az anyák szemébe azt tudsz! Kérek egy csodacsokit, nagyon rám férne.

Morgó malac írta...

Én is gyereknek érzem magam mikor olvaslak, és csak ma találtam rád ahogy ide oda röppentgettem a blogokon, eztán minden nap bekukkantok hozzátok.

Angela írta...

márta: Na igen. Azokat nem szoktam megírni, mikor tehetetlen vagyok bizonyos helyzetekben. Néha azt gondolom, ehhez kell a legnagyobb kreativitás. Hogyan tudjuk megőrizni a bizalmukat, és a legnagyobb viharban is éreztetni, hogy biztosak lehetnek abban, hogy szereti őket az ember.
Ide nekem egy csodabonbont, ami képessé tesz erre!

Banyuc: Milyen csokit is? :-) Tudnom kell, mire van szükséged.

Gy. Gabi: Örülök Neked, Gabi. Gyere csak nyugodtan.

a mesélő írta...

Egy olyan csokit kérek, ami bölccsé, magabiztossá és végtelenül türelmessé valamint megértővé tesz. Valamint egy másikat az érzelmi hullámvölgyek ellen.

stali írta...

Neked beépített csodabonbonod van. Az előbb sikerült írnom a másik bejegyzésedhez, de arra nem jöttem rá, hogy nevet is írhatok!

Angela írta...

Banyuc: Neked: http://tbn2.google.com/images?q=tbn:l-byrak3uwt2dM:http://www.kepeslap.com/images/6647/bonbon.jpg

stali: Gyári :-) És olykor keserű pirulám is.

Related Posts with Thumbnails