Cini cini kisegér...

Judy és Jerry januárban családot alapított. Örültünk erősen a babáknak, és mindenféle külső tanácsra úgy döntöttünk, hogy a kicsik biztonságának érdekében szétválasztjuk a párt. Judy marad a gyerekekkel, Jerry pedig megy egy külön kuckóba. Nos, az elválasztás pillanatában őrültek meg teljesen az egerek. Judy eszeveszett módon kezdett keringeni, kaparni, rohangálni, így a picik 4 nap alatt elpusztultak. Minden napra jutott egy kihűlt tetem. Mikor "elfogytak" újra összeengedtük a párt, így a lelki békéjük is helyreállt.
Ezúttal két baba született. Tanulva a múltkori esetből nem szedtük szét őket, gondolván, hogy annál rosszabb úgysem történhet, mint ami az előző alommal. 5 napig úgy tűnt, ez a módszer remekül beválik. Judy és Jerry felváltva gondozzák az utódokat, akik sértetlenül fejlődnek. Néha szexelnek egyet, aztán a mama rohan szoptatni. Mi pedig drukkolunk, hogy felnőjenek a gyerekek. Ám az ember soha nem veszítheti a gyanakvását. Soha, soha!
Egy lény, amelyik szőrt hord a testén, párkapcsolatban él, és elevenen szüli az utódait- nos, egy ilyen LÉNY rendkívül labilis érzelmi világgal rendelkezik. Történik valami, ami kibillenti az egyensúlyából, és ettől olyan tettekre képes, amelyeket azelőtt elképzelni sem tudtunk volna róla.
Tegnap délután már csak egyetlen csimaszka evickélt a fészekben. Némi keresgélés után gyanús foltot találtunk a ketrec egyik sarkában... Gyanús foltot(!). Nos, nem mondom, hogy Jerry elégedetten nyalogatta a szája szélét, de mintha valami ilyesmit láttam volna.
Szörnyű gyanú kerített hatalmába az eltűnt babát illetően... Horrorisztikus, brutális, kegyetlen tett felfalni a gyerekünket- ezt mondtam Jerrynek. Húsz év felfüggesztett fegyház büntetést róttam ki rájuk (mivel szerintem bűnszövetkezetben elkövetett merényletről van szó, és ez súlyosbítja a helyzetet), viszont enyhíteni szándékozom, amennyiben még élő utódukat megfelelő ellátásban részesítik.

Vajon csak én szoktam néha úgy érezni, hogy legszívesebben fölfalnám a gyerekeimet? Hogy hiába ölelem őket, az túl kevés? Hogy már soha nem tudok annyira egyben lenni velük, amennyire szeretnék?