A tábor

- Doris, menj le itt balra, megmutatom a tábort, ahol múltkor voltam. Nézd meg, tudsz- e vele valamit kezdeni!
Pillanatokon belül csodaszép, vadregényes erdőben találjuk magunkat. Néhány száz méter után rossz kerítés, kapu. Le van lakatolva, de mellette felfeszítve a drót, embernyi lyuk tátong.
- Bemegyünk?
- Be, persze, ez a fickó azt mondta, azt csinálok vele, amit akarok. Megmutatom, mi pazarlás van itt.
Bebújunk, hamarosan fehérre meszelt kőépület előtt vagyunk. Az ablakon bekukucskálva hűtőket, tévéket, bútorokat látunk agyon porosodva, megkopva. Ez volt a tábor parancsnoki háza, az elsősegélynyújtó hely.Óriási terület. Az erdő elvadulva, húsz méterenként raktárok, ötven személyes, nádtetős filagóriák, bennük rönkszékek, asztalok. Járjuk az erdőt, a gondozatlan susnyától alig tudunk mozogni.
- Kié ez a terület? Ki nem gondozza ilyen látványosan?
- Az erdészeté. A terület az erdészeté, a tábor az önkormányzaté, ezért aztán nincs gazdája, mindenki hagyja pusztulni.
Mikor már azt hisszük, lassan vége lesz, egy hatalmas, bitumenes sportpályára bukkanunk. Még állnak a focikapuk, de az aszfalt közt már feltört a gaz. Elszórva kis kőépületes vécék, és váratlanul újabb és újabb közösségi helyek. Telis tele régi ágyakkal, matracokkal, szekrényekkel. Jórészük rohad már, de még mindig van sok dolog, amit használhatóvá lehetne tenni.
- És ez a lezárt hodály? Ez mi?
- Ez kérlek szépen, a mozi. Itt volt a tábor saját mozija.
- Te! Micsoda erdei iskola lehetne itt!
- Csináld meg! Odaadják a helyet.
- Elfér itt 300 gyerek legalább.
- Hát ezt mondtam neked. Még most is ér 100 milliót legalább. Csak másik százat kellene rákölteni. Van 100 milliód?
- Van, csak előbb befizetem a netet. Aztán majd ez következik. De basszus, hagyják szétrohadni?
- Hagyják. Hidd el, ha megcsinálnánk, és elkezdenénk itt valamit, rögtön jönnének, hogy visszavegyék.
A lom között kis madárházat pillantok meg. Egy oszlopra van feldrótozva, a rozsda már eszi. Próbálom letekerni a szögekről, rángatom, valami hegyes megszúr. Nem baj, leszedem mindenképp.
- Mit csinálsz? Hazaviszed?
- Haza. Télen három hasonlót csinált mr. Darcy. Nem hagyom, hogy tönkremenjen. Jó lesz a cinegéknek.
Évszázados fák, nem látom a koronájukat, olyan magasak. Az avar puhán süpped a talpunk alatt. Látom a rengeteg gyereket, akik valaha itt zsibongtak. Leng az úttörő nyakkendő, sorakozó, zászlófelvonás. Zsibonghatnának ma is. Felér ez az erdő bármivel, amit a hegyekben, vagy a Balaton partján találsz. Itt van az Alföld közepén, lehetne nekünk érték, hozhatnánk ide a gyerekeinket, hogy ne kelljen messzire vinni őket. Hogy máshonnét hozzuk ide őket. Ide, az Alföldre. Idehozni az embereket, az iskolákat, a pénzt, a hírnevet.
- Akkora ez, elveszítenénk a felét a társaságnak.
- Dehogyis! Be van kerítve. Ha elég sokáig mennénk, megtalálnánk a kerítést.Megyünk, megyünk, de nincs vége.
Hatalmas, vadregényes, csodaszép. Benne milliónyi érték otthagyva az enyészetnek. Odadobva a lehetőség a pusztulásnak.