Egészen megszédül az a szegény fecske. Ne rázzad már a kezedet annyira, ahogy mutogatsz, mert tényleg megszédül.
Szédül, na, egy kicsit szédül, de akkor is az életét mentettük meg. Most kicsit rossz itt neki, de én legalább nem szorítom, ahogy a gyerek.
Ide jutottunk, hogy már a gyerek is állatgyűjtő lett. Felszedi a földről a madarat, aztán én meg mehetek vele az okmányirodába hadonászni. Ez a nő meg ijedezik, mikor rádöbben, hogy ami az öklöm hajlatából pislog kifelé, az egy igazi, élő, villásfarkú fecske.
Mit akarok vele? Mit? Hát jobbat nem tudok, mint elviszem a Vadasparkba, ahogy télen azt a cinegét. Ott majd tudják, mi legyen vele. Csak addig maradjon életben. Kész csoda lenne, ha kibírná addig. Vadmadár. Megöli a rabság.
Mi az, hogy holnapra tud időpontot adni? Mi az, hogy úgysem készül el 4 nap alatt a személyi? Nem, nem, annak ott kell lenni a gyerek zsebében szombat hajnalban. A gyerek most ugyanis szerelmes, vagy mi, és a barátnőjével jönnének Plitvicére. Igen, oda. Én is ott leszek, persze, nem gondolja tán senki, hogy majd ekkora gyerek csak úgy utazgat külföldre? "Nővel" ráadásul.
Ezt persze nem mondom el, mert ez magára nem tartozik.
Ezt csak úgy gondolom.
Csak szeretném mondani, hogy mindenki tudja, itt tartunk, ekkora a fiam, hogy már vannak ilyen érzései is.
Most tudtam meg, hogy lesz hely a buszon, azért csak most csináltatom a papírját. Ha tudtam volna hamarabb, akkor nyilván hamarabb jövök. Jó, én értem, hogy az lenne az évszázad csodája, ha mégis megjönne az az igazolvány. Ez nekem már elég ahhoz, hogy belevágjak. Ha csoda kell, akkor nem állunk vesztésre. Nézze csak ezt a madarat! Na, az is csoda, hogy ő él. Agyonüthette volna magát, mikor a földre esett, vagy megehette volna a macska, eltaposhatta volna egy autó, esetleg megtalálhatta volna valaki, aki megölte volna. Mindez megtörténhetett volna ezzel a csöpp madárral, ehelyett az én gyerekem szedte fel az útról, így most hamarosan értő kezekbe kerül. EZ a fiú volt, igen. Csodás, ugye? Na, látja, neki kell kimennie a vízesésekhez. A csodákban nem hisz, a másik világban nem hisz. Dacol, és hitetlen, ettől pedig rettentően nehéz neki. Könnyes szemmel morogja, hogy csodák nincsenek. Én vagyok az anyja, velem dacol, az én hitemmel. Velem, aki TUDOM, hogy vannak csodák. Most tehát töltsük ki azt a papírt, ha lehet, és küldjük el. Adjunk esélyt a csodának, hogy tegye a dolgát.
Rendben, ideszólok, ha sikerül. Köszönet mindenért. Kész csoda, hogy éppen magukkal találkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése