2009. máj. 18.

Protokoll

Nos, a dolgok vége minden szinten ugyanaz. Mindegy, hogy a kedvenc kiskocsmád kertjében szürcsölöd a söröket, vagy egy csillivilli protokoll bálon nyeldekelsz menő mézes pálinkát behűtött pohárból. A vége mindig ugyanaz.
Egyáltalán nem volt kedvem ehhez a bálhoz (a tavunk a célegyenesbe ért, sokkal inkább jó lett volna a tavirózsát, a sásokat, gólyahíreket rendezgetni itthon, mintsem ruhát válogatni, frizurát, sminket készíteni, és egy nagy rakás befolyásos idegennel parolázni fél éjszakán át), de főnöki utasítás volt:
- Ott kell lenned kötelezően. Pár hónap múlva mi visszük az egyesület ügyeit, és meg kell, hogy ismerjenek. Jó lesz, hidd el, egy csomó fontos ember fog ott lerészegedni, akik mind, mind új kapcsolatok lesznek neked.
- Hát jó. Nem bánom.

- Na nézd csak. Ez itt az ... nagyfőnöke. A felesége a ... kereskedelmi igazgatója. Az a másik a rendőrkapitányság (nem emlékszem) mije. Ihatsz is nyugodtan, ha elkapnak hazafelé, csak egy telefon, és nem lesz semmi (persze, ha túlélem az utat). Az a fekete inges meg a ... - nál a ... osztály igazgatója.
- Az? Az egy tapló. Hangosan cigányozott az előbb. Beleverek a fejébe, azt hiszem.
- Nem verheted be a fejét. El kell viselni, "nagy" ember, még szükséged (-ünk) lehet rá.
Bridget Jonesra gondolok, mikor a jogászbálon felfuvalkodott hólyagnak nevezte a jelenlévőket, miközben ezzel az egyenes, és mélységesen igaz kijelentésével véglegesen leégette magát az összes hólyag előtt. Vajon lenne- e bátorságom ilyen fokú őszinteségre? Így, józanul biztos nem.
A tóra gondolok. Mr. Darcy bizonyosan elzárta már a csapokat, és ott van kifeszülve a víztükör, míg én itt senyvedek, és jó képet vágok a "fontosok" szorításában.
- Ah, vacsora után megyek.
- Nem! Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz egyedül VELÜK!
És nem hagyom egyedül. A pálinkák forognak, mindenkinek van egy köre, ez bizony nem kevés. Lassan egy szintre ér mindenki, igazgatók, kapitányok, főnökök. Imbolyognak a zenére, valaki elmarja az egyszemélyes zenekar mikrofonját, és kareokizni kezd. Rettenetes hangja van, de vicces különben, tetszik. Nyakkendők áthajtva minden széken, izzadni is épp úgy tudnak, mint a kisemberek.
- Látod- e, nem is olyan szörnyű. Hamarosan választások lesznek az egyesületnél. Szerinted ki lesz az új elnök?
Arra gondolok, az itt inkább a lényeg, hogy ki lesz az új elnök jobb keze? Talán bizony az, aki itt ül most (ahelyett, hogy a családja mellett lógatná a lábát a vízbe)? Talán bizony az, aki minden nyirkos tenyérbe becsúsztatja a kezét egy tánc erejéig? Aki osztogatja a nyereményeket? Aki összeszedi a tárcát, laptopot, bevételt, hazaviszi a (cseppet sem sznob) főnökét, tartja a homlokát, amíg ő a toronyház tövében kiadja a sok mézes pálinkát, aztán felhúzza az emeletre, ágyba dugja, másnap pedig elmeséli, hogy kell- e szégyenkezni az elmúlt este miatt?

Talán ő lesz, hisz semmi sem mélyíti erősebben a (cseppet sem sznob) főnök bizalmát, mint mikor biztonságban kihányhatja magából egy feszült, várakozásokkal és felfújt hólyagokkal teli este maradványait.

3 megjegyzés:

hohohó írta...

hitvány fos emberek felelős pozícióban.
ami fáj.:
az az, hogy mi, akiknek véleményünk van róluk, mi tesszük oda őket.....

és szeretnénk közéjük tartozni.

Angela írta...

Én meg azt gondolom, hogy mindenki ért valamihez. Nyilván ezeknek az embereknek nagy része remekül érti a szakmáját, és ezzel nincs is baj, emellett viszont épp olyan gyarló, és egyszerű lelkek, mint bárki. Ha leülsz velük tárgyalni, látod egy arcukat, máskor egy másikat. Az intelligencia- mint tudjuk- nem mérhető diplomával. Jó belelátni olykor a mögöttesbe, hogy az ember tudatosítsa magában, hogy igen, ők is emberek, és én sem vagyok kevésbé alantas, mint ők. Néha, talán még azt is odatehetjük: sőt...

Angela írta...

Kevésbé alantas: mekkora hülyeség! Helyesen: Én sem vagyok alantasabb,mint ők.

Related Posts with Thumbnails