Mr. Darcyval hónapok óta azt számolgatjuk, hogy meddig süllyedhetünk a válságnak "köszönhetően". Mi a legrosszabb, ami történhet velünk, ha borul minden lehetőségünk. (Nincs határ. Megállapítottuk, hogy a mélység, ahová juthatunk, feneketlen.) Aztán azon is gondolkodunk, hogy vajon majd merre lépünk, ha mr. Darcynak tényleg nem lesz munkája. Hogyan tudjuk ezt kivédeni, pótolni, betömni, hogy legalább úgy tudjunk élni, ahogy most...Mindennapos feszültség, várakozás, küszködés. És akkor váratlanul azt mondja Ákos:
- Én úgy érzem, anya, mintha mi nagyon gazdagok lennénk. Tudom, hogy nem, de mégis úgy érzem, mintha azok lennénk.
Én vadul kutatok a fejemben, hogy vajon milyen jelekből gondolja a fiam, hogy mi VALÓJÁBAN gazdagok vagyunk. Talán az az olcsó kis szandál, amit ma vettem neki (az ő húsvéti pénzéből)? Talán a kirándulás (amit a cég finanszírozott nagyrészt, mivel munkaútnak lett minősítve)? A tó, ami a kertünkben épül (fillérekből, saját erőből)? A biciklije, amit nagyon szeret (és mr. Darcy kéz alól, az eredeti érték töredékéért bírt megszerezni)?
Vagy mi? Mi a mi gazdagságunk?
- Boldog vagy, Ákos?
- Igen, nagyon.
Hát ez...
6 megjegyzés:
Na most már muszáj egyszer közöljem, hogy elképesztő gyerekeid vannak...:) Azt mindig is tudtam, hogy a gyerekek egy saját mesevilágban élnek, de ennyire...:))) Nagyon édesek.
Szia Doris!
My blog ezentúl itt: chansonponthu.
Át kell linkeljelek erre az újra.:-)
kire ütött(ek) ez(ek) a gyerek(ek)?
Mindenki attól boldog, hogy olyat birtokol(gazdag), ami számára érték.
Kinek a szerelme viszontszeretete,kinek a gyermeke öröme,kinek az ápolt beteg hálás pillantása,kinek a szeretet,kinek pedig az anyagi javak, egy autó,egy cég sikere, ingatlan,stb.és itt az anyagi javak csapdája.
Csányi Sándor, soros györgy,rockefeller boldog-e?Érzi-e magát olyan gazdagnak mint Ákos?
Nem biztos,én nem hiszem.
Mi attól vagyunk boldogok, ha a gyerekeink azok, így nincs más választásotok Doris, nektek is boldognak kell lennetek!
Márta: Köszönöm :-)
Impression: Átírtalak, és megyek is. Jó, hogy visszatértél.
Enigma: Nem tudom. Ennyi idősen én sokkal borúlátóbb voltam, mint ők- ha erre gondolsz. Nekem az optimizmust, és a hitet az idő hozta meg.
Hohohó: Persze, igazad van, csak épp a mi gondolkodásunk már beszűkül, a hétköznapokban a gazdagságot tárgyiasítjuk. Csak az ünnepeken, és a versekben írunk arról a fajta gazdagságról, ami a gyerekből ilyen tisztán buggyan ki. Sokat tanulok tőle(lük).
Banyuc: Nem, ezzel nem értek egyet ilyen kategorikusan. Én tudnék nagyon boldogtalan lenni a gyerekeim mellett is, az ő örömeik mellett is. A boldogság millió szeletből áll. Persze, a gyerek egy igen jelentős szelete ennek a tortának, de nem minden. Mindenesetre szívmelengető érzés, ha mellettem, ha ebben a családban- életben- házban- szegénységben- gazdagságban így érzi magát. Akkor azért nem csináljuk annyira rossz
Megjegyzés küldése