Egobook & Őszi lapbook

Elmaradásom a lapbook, melyet, ahogy már írtam is, Virág ötlete nyomán készítettem, immár másodjára.
Az első még múlt héten készült, és önmagukról készítették a fiúk.
Információkat gyűjtöttek az alábbi módon:

Kerestünk egy pici fotót róluk, ezt ragasztották a könyv egyik oldalára, majd ez alapján egy önarcképet rajzoltak a túloldalra. Ez utóbbi borzasztóan vicces volt nekik, rengeteget nevettek, amíg elkészültek.
Másik rajzolós feladatuk egy családkép készítése volt, majd egy igen bonyolult faladat következett. 15 pozitív, és 15 negatív belső tulajdonságot írtam nekik egy kartonra, 5x1- es fülecskékbe. Ezeket kis füleket szétnyírták, majd szét is válogattuk őket aszerint, hogy jó, vagy rossz tulajdonságok álltak rajtuk. Munka  közben megbeszéltük, melyik mit jelent, és elgondolkodtunk, melyikükre mi igaz közülük. Nehéz volt megérteni, hogy nem muszáj mindet érvényesíteni magukra, hanem nyugodtan tolják el, amit nem tudnak használni. Utána elkészült a két kis zseb, amiket felragasztottunk, és a tulajdonságokat elhelyeztük bennük.

Az utolsó feladatnál írni kellett. A lap bal oldalán olyan fontos infók vannak, mint nevem, lakhelyem, szüleim neve, iskolám, születési adataim, majd a jobb oldalon a gyerek számára igazán fontos dolgok (talán olvasható valamennyire), a kedvenc ital, étel, szín, forma, évszak, állat, stb, s a legnehezebb kérés: a legszebb emlékem.
Megoldották persze ezt is, és tudom, nagyon egyszerűnek látszik, de bizony mire mindent kivágtak, válogattak, rajzoltak, kb. 60 percet áldoztak rá.

Nagyon kedves nekik a lapbook, szívesen nézegetik, olvassák, ezért ma belevágtam egy sokkal komolyabba a természetismerettel kapcsolatosan (ha húzgálták volna a szájukat, biztos nem vergődök egy órát az előkészítéssel). Bizakodtam, hogy ez is érdekelni fogja a társaságot, és szerencsére végül nem kellett csalódnom. /Nagyfiam már nem készített ilyet, de a feldolgozott tananyag egy részét ő is most tanulja, úgyhogy velünk ismételt, míg kavicsokat festett a nagy, közös asztalnál./

 Témánk az ősz volt, valamint a növényi részek, szárak, virágok, illetve a rovarok fejlődése.
Alapformának őszre jellemzőt választottam, így lett Ákosnak egy dísztök- stilizáció, Bobinak pedig egy alma.

Első feladatként a hónapokat írtam le szépen, egymás alá. Segítségükkel átvettük az évszakokat, és azt, hogy melyik hónap melyik évszakhoz tartozik, majd kiszíneztük az őszi hónapokat.

Ezután kaptak két egyforma kartonlapot, melyen mindenféle képek voltak. Kiválogattuk, hogy szerintük mely képek kapcsolhatók az őszhöz. Itt azután felmerült sok dolog: Az őszi munkálatok, a gyümölcsök, az időjárás, az öltözködés, stb. Megkértem őket, hogy nyírják és színezzék ki a kiválasztott képeket, majd a tasakokat ragasszák fel, és tegyék bele a őket.
Amíg ők ezzel foglalkoztak, a legnagyobbal átvettük a gombákat, zsurlókat, fenyőt, tölgyet, egyebeket, amiket mostanában tanultak.
A kicsik bekapcsolódtak a gombánál, így- bár ők még nem tanulták- könnyedén odaírták a részeket a megfelelő helyre. Persze csak azután, hogy az előre- általam- megrajzolt gombát felragasztották. Összeszedtünk gondolatban néhány ehető, és néhány szintén ehető, ellenben mérgező fajtát, majd önállóan beírták a növényi részeket a képbe.

 Természetesen ezután fordult a feladat, és most- a virágos növénynél- a részek elnevezése mellé kellett arányosan egy képet rajzolniuk úgy, hogy az írás, és a kép egymás mellé passzoljon.
Bobi még emlékezett rá, hogy néhány perccel ezelőtt a fásszárú és lágyszárú növény felragasztásához ő egy hagymás virágot gyűjtött, így ezúttal is egy hagymásra esett a választása. Micsoda szerencse, hisz így legalább megbeszéltük, hogy miért van hagyma, és hol van ahhoz képest a gyökérzet.
Az utolsó feladat talán szükségtelen is volt, hisz még sem a másodikos, sem a negyedikes nem tanulta (vagy mégis?), de belevettem, mert annyiszor szóba került közöttünk, hogy ideje volt tisztába tenni.

A rovarok teljes átalakulása varázslatos és izgalmas. Tegnap még hatalmas, szőrös hernyókat mászatott magán a fiam, ma pedig megtanulta, lerajzolta, hogyan lesz belőlük pillangó, katica, rózsabogár vagy más rovar.

Mértem az időt. Másfél óra intenzív munka volt ez mindenféle nyafogás vagy jogos fáradtság nélkül. A fiúk élvezettel dolgoztak és tanultak, ami szerintem nagy dolog ennyi időn át. Bobi egyetlen hibát sem ejtett, míg írt, s ez önmagában is csoda. Legnagyobb örömöm, hogy végig motivált és figyelmes maradt. Nyilvánvaló, hogy a gyakran váltakozó és sokféle tevékenységnek köszönhető ez a siker. Mert az volt- siker a javából. Egy remek vasárnap délután.

Azt már el se mondom, hogy múltkor kiderült, hogy a könyvtárunkban rengeteg kölcsönözhető hangoskönyv van. Ma, a lapbook után-heverészés, pakolgatás közben- fejeztük be a Pál utcai fiúk meghallgatását, melyhez két hétvége kellett. Remek szórakozás, feltétlen próbáljátok ki! Jövő héten hozzuk az Egri csillagokat, ami Nagyfiamnak kötelező olvasmány idén. Mielőtt csalásra gondolnátok, már mondom is, hogy nem olvasás helyett, hanem mellett fogjuk hallgatni.Még az is lehet, hogy ebből is készül majd egy jó kis lapbook.