Ajaj, valaki leiratkozott az oldalról. Most őszintén: Unalmas lettem? Érzem, hogy teljesen átalakul lassan a napló, ami nyilván megszűri az olvasókat. Baj ez? Háhá, úgy tűnik, küzdök a megfelelési kényszerrel. Mer' ugye önmagunkat 70%- ban mások által határozzuk meg (ahogy előző bejegyzésben is utaltam rá).
Most akkor jó ez így, vagy sem?
Amúgy nem érdekel ám.
De mégis.
Amúgy meg szóltam annak az intézménynek, hová vittem volna Bobit terápiára. Szóltam, hogy mégsem megyünk. De miért nem? Ne haragudjatok, két hét múlva kezdem a tanfolyamot. Ó, igen? És jött egy állásajánlat, mivel jelenleg 30 kilóméterről jár ide a terapeuta. Emellett Atibi is szeretne az irodánk mellett berendezni egy kis kuckót, ahol beindíthatnánk egy ilyen szolgálatot az egyesület szárnyai alatt. Hm. Kell izgulnom, mi lesz velünk? Kell. Mindig kell.
6 megjegyzés:
Mint ahogy a blogod neve is utal rá, ez egy napló, szóval bármi belefér ami veled vagy körülötted történik. Aki olvas téged, azért teszi, mert az érdekli amit te irsz, úgyhogy csak igy tovább.
Izzgulni, aggódni, szenvedni pedig kell, mert itt élünk a földön, ha minden jó és szép volna a menyben lennénk. :)
Csatlakozom az előttem szólóhoz, ez tényleg így hiteles! Néha nálam is előfordul ez, hogy egy-egy olvasó leiratkozik, és nem derül ki, hogy miért.De aztán mindig jönnek újak. Lehet, hogy csak túl sok helyre iratkozott fel, és törölte, ahova nem nagyon szokott menni. Lehet, hogy a blogger-tagságát szüntette meg... Mindegy, nem is érdemes rajta morfondírozni.
Aki leiratkozott az vessen magára, kiválóan írsz, sziporkázol és a "gyermek-neveldés" posztok pedig egyenesen neveléselméleti könyve valók, nem akarlak fényezni, de annyira szívesen olvaslak, mint magamat! :)
Egy leiratkozón talán nem kell agyalni, mondjuk, ha egyszerre tömegesen...
Kíváncsian várjuk életed és a gyermekeid körüli történéseket, szóval, hajrá...
Nah, elmondták a többiek, amit akartam...
Maradj mindig csak egyszerűen Doris, az aktuális gondolataiddal, jó vagy nagyon...
Jó' van, na, köszönöm szépen. Majd amúgy is tervezek valami jó kis játékot. Már kifigyeltem, hogy ez ilyen divat, hogy blogról blogra megy a hír, meg a kilinkelés, hogy mittudomén, mondjuk a századik feliratkozó után sorsolás, és akkor meg lehet nyerni ezt vagy azt. Majd csinálok én is ilyet. Az írkálás meg megy tovább így átalakulva.
Arra gondoltam, hogy kellene valami olyan sablon, ahol szét tudnám fülekkel választani a privát, a munkás, illetve a figyelemzavarral- alapozó terápiával kapcsolatos posztokat. Hm. Majd egyszer. Idő kellene sokkal több.
Megjegyzés küldése