Karácsonyváró

Kedveskéim,

Boldog Karácsonyt kívánok Mindannyiótoknak! Szeretném elmondani, mennyire szeretlek benneteket. Ezt most nem csak azért írom, mert terjeng körülöttem a mézeskalács illata, és full csöpögős, harangozós zenéket hallgatok, hanem mert tényleg így gondolom. Köszönöm, hogy nap nap után itt vagytok velem, és ezzel fontossá teszitek a legegyszerűbb történeteimet is- velük együtt az életem.
Szeretném, ha nyugodalmas, illatos napok várnának Rátok, és persze ránk is.

A Napló ünnepi nyitva tartása teljesen labilis (ahogy nálam minden általában). Lesznek fotóim a készülődésről és az ünnepről, lesz élménybeszámoló is, sőt, van már most is sok írnivalóm, csak éppen ott a legfontosabb mindezek előtt: a karácsonyi készülődés.
Mindenféle különleges ételekkel kísérletezem (hát, ez most egy új őrület nálam- lehet, hogy a nemdohányzás teszi), általam eszkábált ajándékokkal okozok majd alapos meglepődést(ez is egy új mánia- lehet, hogy a nemdohányzás teszi). Kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz a családomra a sok újdonság (Áh! Doris megőrült!- Biztos a nemdohányzás teszi).
Szóval a lényeg, hogy nincs szabály, majd egyszer csak leszek, vagy nem, vagy bizakodjunk. És ha valaki nem tudná, két hete KONKRÉTAN, önbecsapás nélkül, teljes odaadással nem dohányzom. Azóta hízok, és a bőröm 5 évet fiatalodott (Eddig. Ha elérem a bébi ruganyosságot, fotózok is). Újra közelítem valaha volt szoprán orgánumomat, és lassan tűnőben a betegségtől való beteges rettegésem. Hurrá! Jól indulunk az új évnek!


Illusztráció: Szegedi Katalin