Szülinapos

- És velem volt a legrosszabb?
- Nem, nem mondanám, hogy rossz volt. Nehéz volt.
- Igen, mert elakadtam.
- Nagyon féltettelek.
...
- Még most kezdődött?
- Ááá nem, már egész éjjel tartott. Most valahol félidőben voltunk.
- Úristen! Hát nem is aludtál?
- Nem, nem aludtam. Majd este felé lesz, hogy megszülettél. Utána aludtam.
- Hogy volt az? Tudom, hogy már mondtad, de olyan jó hallani.
- Úgy volt, hogy sokat szenvedtük, mert elakadtál. Hiába küszködtünk, nem engedett a zsinór. Végül sok- sok óra múlva azt mondta a doktor néni, hogy már veszélyben vagy, mert nincs levegőd, és az erőd is elfogyott. Akkor én felálltam, és minden erőmet összeszedtem. Te is összeszedted minden erődet, és nagyon figyeltünk egymásra, és akkor sikerült átjutnod.
- Igen, azzal a lávapiros fejemmel... Sajnálom, hogy annyit szenvedtél.
- Nem számít egyáltalán. Megérte minden perc, amit érted szenvedtem. Éppen nyolc éve.