Néha nem is tudjuk, hogy mi fáj belül

Jó, attól még, hogy nem látszik, attól még nekem is megvannak a gondjaim, a problémáim, a kételyeim. Én is elfáradok és félek néha. Van úgy is, hogy én sem veszem észre, hogy valami baj van. Azt hiszem, minden rendben, közben meg nem is. A lélek azonban ad jelzéseket akkor is, ha mi mélyen elrejtenénk a gyengeségünket.

Van a gmailnek a csevegő programja. Ezt tudja mindenki, aki használja a programot. Arra a csevegőre tudsz fotót tenni, üzenetet, akármit. Én zenét szoktam feltenni. Hol ezt, hol azt attól függően, éppen milyen kedvem van.
Jött ma egy levél. Azt mondja, van az a dal a sok kérdőjellel. Néha kirakom, néha leveszem. Talán annyira változó a hangulatom?
Miii? Ki vagy? Mit akarsz? Mindegy... egy nő, akivel váltottam pár levelet, akit hivatalból láttam olykor, aki szülőtárs... IDEGEN.
Változó, igen.
Ő meg mentálhigiénás valamicsoda agykurkász (ezt se tudtuk), és szívesen meghallgat, ha úgy érzem, ez jót tenne.
Jaj.
Most ő segítségnek lett küldve, vagy cselnek, vagy miért? Félretegyem a gyanakvást, a félelmet a kitárulkozástól, és alávessem magam annak, hogy valaki belém lásson (A blog ilyenkor nem számít, és ott is vannak titkok... Milyen titkok? Olyan nagyok, hogy magam sem tudom őket, csak érzem, hogy itt vannak bennem, és megfojtanak.)?

A mentállady bejelentkezése jelzés értékű. Arról jelez, hogy aki küldte (tudod: "aki" küldte), tudja, hogy segítség kell (még ha én nem is gondolom), és jelzés arra, hogy nem vagyok egyedül (még ha úgy is érzem).
Most akkor írok neki.

 

Ps: Természetesen a dal szövege nincs összefüggésben velem, de a hangulat... az utánozhatatlanul édesen szívsanyargató.