Szerelmes a gyerek. Ez persze nem újdonság, ilyet már óvoda óta hallok, ám úgy tűnik, mostanára komoly elvárásai is vannak a szerelmei iránt. Eddig elég volt, hogy ő szereti az éppen aktuális lánykát, manapság viszont ez túl kevés egy kapcsolathoz. Tegnap volt éppen váltás. Délelőtt egy gyors szakítás, pár perc múlva újabb elkötelezettség.
- De mégis miért végeztél D- val ennyi hosszú idő után (Még múlt tavasszal kezdték a "járást")?
- Mert nem mutatja ki az érzéseit felém. Nem engem választ párjának, és azt is mondta, hogy hiába a szerelmem, EZT a titkot nem árulja el.
- Milyen titkot?
- Azt nem tudom. Mondom, hogy nem árulta el. Úgyhogy már nem a szerelmem. Nem érzem, hogy szeretne. Most V. a szerelmem. Egész nap vigyorgok rá. És ő is rám.
3 megjegyzés:
Elképesztőek. Csivit is tud olyanokat mondani... Egyszerűen csúcs, hogy ha szerelemről, párkapcsolatról beszélgetünk a gyerekkel, az már olyan, mintha felnőttek beszélnének egymással. Honnan tudják?! Nemrég nálunk is volt egy hasonló eset, csak (még?) nem lett belőle bejegyzés. Egyrészt ámulok, másrészt nagyon össze kell szednem magam, mit mondok, mert olyan dolgokat kell neki néha elmagyaráznom, amit eddig sosem kellett még szavakba öntenem, és talán nem mindegy, mit mondok, mire legyintek rá, mit mennyire veszek komolyan, talán most dől el sok minden azzal kapcsolatban, hogy felnőttként milyen kapcsolatai lesznek majd. (Vagy megint csak bolhából elefántot csinálok?)
jajistenem, bár én tudnám ilyen profin kezelni a dolgokat :)
jo kezdet
Megjegyzés küldése