Kolbász és Káposzta

Előre szólok, hogy nem kívánok gasztrobloggá átalakulni (nem is volna ez jó ötlet), mi több, ez a bejegyzés oly messze áll a gasztronómiától, mint a ma esti körömpörköltem a holnap reggeli maradványaitól. Mondhatom azt is, ez, ami most következik, több, mint ciki, úgyhogy töröltem magam az iwiwről, valamint igyekszem a családomra, és magamra utaló jeleket eltüntetni az oldalról.
Szóval az előzmény, mely nélkül nem lenne érthető a mesém, az az, hogy a wcénk már egy ideje vacakol. Ha nagyon képszerű szeretnék lenni, azt mondhatnám: szar. Ez azt jelenti, hogy gyakran folyik, olyankor a bevezető csapot elzárjuk, amitől persze idővel kifogy, és nem lehet lehúzni. Az a "legjobb",ha reggel fogy ki. Szép sorban a csészéhez járulunk, építjük a hegyet, és várjuk, hogy végre újra legyen mivel lehúzni.
Néha egyéb dolgokat is eltüntetek a lefolyóban. Mindenféle ételmaradékokat. Hát azt mr. Darcy nem nagyon szereti. Fél ugyanis, hogy egyszer dugulást csinálok.
Így hát ezeket a dolgokat suttyomban szoktam művelni.
Ahogy ma reggel a két napos párolt lila káposztát is észrevétlenül süllyesztettem el. Gyors lehúzás... a tartályban csak annyi a víz, hogy a káposzta lecsusszan, de a bukkanón már képtelen átjutni. Kinyitom a főcsapot, és rohanok el a dolgomra. De természetesen mr. Darcy közben felébred, és az urnához járul. Csak akkor jut eszembe a káposzta, mikor elfehéredve kijön: Hallod? Akkorát sz...tam, hogy megöltem a vécét.
Ajaj! Ilyenkor mit lehet csinálni? Ha elmondom a káposztát, majd veszekszünk egy jót, hogy ő már százszor megmondta, hogy mit nem szabad bedobálni a vécébe. Ráadásul a most született büszkeségét is derékba töröm, ha közlöm vele, hogy a képességei korántsem akkorák, mint gondolja. Hm. Jobb, ha hallgatok, míg derülve csodálatos tehetségén pumpával, kefével elindul elhárítani a dugulást.
Jó negyedórát veszkődött vele mindenféle férfias eszközökkel, aztán elment dolgozni azzal, hogy ezt képtelenség megjavítani, este majd hív valakit, vagy szétbontja ő a szerkezetet.
TE JÓ ÉG!!!
Hisz akkor megtalálja a káposztát!
Mikor eltűnt a házból, én vettem kezelésbe a dolgokat- sokkal finomabban, és nőiesebben, mint ő. Vékony üvegmosó kefét, és egy karcsú villát használtam. Újabb negyedóra küszködés után lassan elindult a szivárgás, majd ahogy fogyott a lé, úgy hatoltam én lejjebb, és lejjebb. Végül eljutottam a "dugóig". Apránként kihúzgáltam a káposztákat, és közben az jutott eszembe, milyen jó is, hogy egy férfi képtelen ilyen rafinált, intelligens módszerekkel dolgozni! Mert ha képes lenne rá, akkor most mr. Darcy nem a munkahelyén lenne, hanem az orvosnál ülne abban a szent hitben, hogy valami különös bélféreg támadta meg a testét.
Azért délután elmondtam neki a bűnös akciómat, ami a reggeli közjátékot okozta.
Telefonon.
Mert azt ki lehet nyomni.
...
Csak nem illik.
Azóta úgy szólít: káposzta. Én meg őt kolbásznak hívom.

Most meg megyek egy nagyon nőies, finom, és igaz filmet nézni: Született feleségek!
Mintha csak magamat látnám!