
Kikapcsolt, feltöltött, és rám parancsolt minden mozdulat: Várj türelemmel! Most eltetted, holnap öntözöd, aztán pár hét múlva láthatod, mi lesz belőle. Ez nem a szupermarket, hogy bemegyek, és leemelem a polcról. Ez itt fog szép lassan életre kelni a te védelmed alatt.
Régen éreztem már ezt a fajta nyugalmat, higgadt várakozást. Mikor semmit nem tehetek, hogy meggyorsítsam, kikerüljem a dolgok természetes menetét, hanem elfogadom azt, amit a természet előír.
...
Várom már, hogy láthassam őket. Jó lenne, ha már esetleg holnap egy kicsit kibújnának. Nem kell még, hogy teremjenek, de legalább a hegyüket kidughatnák... a kedvemért.
2 megjegyzés:
"Mikor semmit nem tehetek, hogy meggyorsítsam, kikerüljem a dolgok természetes menetét, hanem elfogadom azt, amit a természet előír."
És ez nem csak a növényekre igaz. És nem is csak a gyerekekre.
Olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzést, amikor megkaptam a hírolvasón, azóta is eszembe jut.
Nekem meg ezt jó olvasni. Ha az ember leír valamit, türelmetlenül várja, hogy kapjon visszajelzést. Dehát ki kell várni, ugyebár :-)
Megjegyzés küldése