A mi kertünk

Elkezdtük a kert rendbetételét. Na jó, ne túlozzak- mr. Darcy kezdte el. Fáradságos munkával elegyengette a földet, belocsolta a porrá száradt homokot, aztán fűmaggal beszórta. Előtte egy teljes napot töltött azzal, hogy trágyát szerezzen, mivel a nálunk lévő talaj maximum építési homoknak lenne jó, egyébre nem, így szegény magoknak nem sok esélye van az életre.
Trágya nincs. Azt mondta a srác, nem tudja megoldani, vagy legalábbis nagyon drága lenne, sajnálja a dolgot, ez van.
Jó, akkor nem lesz trágya, ha kinő ott valami, majd kap pétisót.
Szóval megcsinálta, belerakta, elegyengette, gyagyázgatta, jól kifáradt.
Aztán tegnap egész mással foglalatoskodott. Locsolta a füvet természetesen, közben pedig nekem (a cégnek) készített gólyalábakat (hurrá!), én pedig futkostam, anyáknapjáztam- csupa hasznos tevékenységem volt.
Mire este hazatértem, a kapunk előtt egy hatalmas rakás sötét színű termőföld (?), fekete homok (?)... Nem, egyik sem! Trágya (!!!) figyelt. Fekete, zsíros, szagos, élettel telített nyúlszar.

Óóó, nagy ég! A talaj elsimítva, fű elvetve, trágya meghozva. Szeretetből, kedvességből... mert mégis sikerült elintézni R.- nak.
Drága R.! MOST??? Hova tegyük? Mi legyen vele?

Délutánra meghoztuk a döntést. A magok most már kelnek, ahogy tudnak, viszont a csodaszerrel termővé tesszük a majdani erdőnk alját, és ott én ... uramisten! ... kertészkedni fogok! Lesz paradicsom, meg krumpli, meg paprika, uborka... Olyan szilva, hogy minden szem meg lesz puszilva, és olyan málna, ami minden kert díszére válna... és... és olyan alma, amit minden gyerek szívesen falna.. és lesz még olyan retek... A mi kertünkben olyan retek lesz, amiben tömény szeretet lesz! *

Én meg majd tejet iszok, és pipázok, miközben vidáman dalolok:



*Bródy Jánostól csenve