A csodacsoki

A legnagyobb veszekedések mindig egyetlen pillanat alatt törnek ki. Valaki szól valamit, a másik rá mást, a szavak pattognak, mint a csikósok karikás ostora. Tik- tak, és már valaki üt, rúg, ordít. Ha megállítod őket, a düh beléjük szorul, és még órákig mérgezi a hangulatot, ha hagyod burjánozni, nincs határa, önmagát duzzasztja egyre nagyobbra.
Mit lehet csinálni ilyenkor?
Semmit.
Vagy beléjük fojtod, vagy hagyod burjánozni...
Én ma az elfojtást alkalmaztam, ennek köszönhetően Nagyfiam ellenem fordult, kiabáltunk egymással, aztán megbüntettem. Bevonult a szobájába, és ott sajnáltautáltaöltekínozta magát. Ákos végtelen rosszkedvében nem játszott Bobival, aki emiatt sírt... Rémes hangulat!
Akkor a szemem megakadt a tegnapi bonbonon. A csokoládé gyógyítja a lélek sebeit, jutott eszembe hirtelen.
- Na, gyertek csak ide! Van itt énnekem ilyen csodálatos csokim. Csodát tesz veletek.
Persze a kicsik rohantak rögtön a maguk adagjáért, a Nagy nem... ő köszöni, nem kér. Szégyelli magát, látszik rajta. Bünteti magát, hogy megharagított.
- Szóval itt van Bobek bonbonja. Ez, amit választottam, arra való, hogy akkor is jól érezd magad, ha senki nem törődik veled. Ha megeszed, egyedül is tudsz majd játszani.
Szélesen vigyorgott a könnyei mögül. Ákos kíváncsian várta, vajon az övé mit tud majd.
- Nos, ha EZT a csokoládét elszopogatod, olthatatlan vágyat érzel majd, hogy a testvéreiddel lehess.
...
- Na, gyere ide, B.
Nem jön persze, csak álldogál. Nem tudja, vajon vele milyen csodát tehet egy ostoba édesség. Hiszen olyan elveszett. A sírás fojtogatja. Azt gondolja, NEM tudom, mi az, ami leginkább fáj neki.
- Nézd ezt a bonbont! Ez itt csakis a tiéd. Arra jó, hogy a szégyen, és a lelkifurdalás, ami most kínoz, mihamarabb elillanjon.
Megölelem, ő pedig megnyugodva szipog bele a ruhámba. Lám, még ki sem bontotta a csodacsokit, de máris könnyebb a szíve.